Ronkay Gábor - Ronkay László - Ábrahám Levente (szerk.): A magyarországi csuklyásbaglyok, szegfűbaglyok és földibaglyok atlasza - Natura Somogyiensis 8. (Kaposvár, 2005)

352 NATURA SOMOGYIENSIS 1 (2) A hím ivarszervében a vesica számos cornutust tartalmaz, a válva és a harpe sokkal rövidebb; a nőstény potrohvégén, az utolsó szelvényen nincsen üregszerü bemélyedés. Feje és tora barna, változó erősségű szürkésbarna szőrözettél. Az elülső szárny szürkésbarna, több-kevesebb vörösbarna behintéssel, mely elsősorban az elülső szegély mentén és a keresztvonalak tején szembetőnő. A szárnyárok vonala éles, túlnyúlik a belső keresztvonalon. A keresztvonalak sötétbarnák, kettősek, erősen hullámosak, világosbarna kitöltésűek, a kör- és vesefolt finom sötét vonallal keretezett, köztük a sejtben gyakran feketésbarna folttal. A hullámvonal világosbarna, sokszor elmosódó, enyhén hullámos, a rojt barnásszürke, tővonala világos. A hátulsó szárny világos, sárgás árnyalatú szürke, kissé sötétebb szegélytérrel, néha gyengén kirajzolódó holdfolttal; a rojt okkerszürke. A fonák világosszürke, rózsaszínes árnyalatú, a keresztvonalak elülső szakasza és a holdfoltok jól kivehetőek, az elülső szárny tő- és középtere sötétebb behintésű. 40-48 mm (252. ábra). APalearktikumban szélesen elterjedt faj, Nyugat-Európától folyamatos areával Japánig megtalálható. Magyarországon mindenütt megtalálható, de sehol sem gyakori. Szívesen húzódik be emberi településekre, néha városi lakásokban is találkozhatunk rejtőzködő példányaival. A mesterséges fény és csalétek egyaránt csak mérsékelten vonzza. A hazai populáció megegyezik a nevezéktani törzsalakkal. Egynemzedékes, május végétől közbeiktatott aestiválással október közepéig repül. Hernyóként telel, májusban bábozódik. Lágyszárűakon polifág; alkalmanként konyhakerti kártevőként is felléphet. (= austera ESPER, 1789; obducta ESPER, 1789; bigramma ESPER, 1790; obscura BRAHM, 1791). Típuslelőhely: Ausztria, Bécs környéke. - Házibagoly (Cirmos hernyójú bagoly) ravida ([DENIS & SCHIFFERMÜLLER], 1775) 2 (1) A hím ivarszervében a vesican nincsen cornutus, a harpe és a válva sokkal hosszabb; a nőstény potroh végén a hasi oldalon páros, mély üreg van, ivarszervében a ductus bursae keskenyebb és rövid. A fej és a gallér sötétbarnák, a válltakarók sötétebb tónusúak, szürkésebbek. A potroh sötétszürke, barnás és okkerszürke szőrözettél, a hasoldal rendszerint világosabb színű. Az elülső szárny keskeny, nyújtott, sötét szürkésbarna, több-kevesebb vörösbarna behintéssel, elsősorban a szegélyek és a két keresztvonal mentén. A rajzolat az esetek döntő többségében elmosódó, halvány, a keresztvonalak és a foltmintázat csak kevéssé kirajzolt. A keresztvonalak erősen zegzugosak, kettősek, a kör- és vesefolt körvonalai részben vagy teljesen hiányoznak. A hullámvonal igen gyenge, rendszerint az egyszínű szegélytérbe olvadó. A rojttő finom, fehéres vonal, a rojt egyszínű, az alapszínnel megegyező. A hátulsó szárny zsírfényű, fakó szürkésbarna, a szegélytér csak kevéssel sötétebb. A holdfolt csak árnyékszerű, az erek barna behintése eléggé erőteljes. A fonák erősen fénylő szürkésfehér, az elülső szárny erősebb, a hátulsó szárny kevésbé kiterjedt szürkésbarna borítással. A keresztvonal kezdeti szakasza mindkét szárnyon megvan, a holdfoltok elmosódottak vagy hiányoznak. 34-41 mm (színes tábla 111:5). Cirkumboreális faj, egyes szerzők szerint az eurázsiai suecica az Észak-Amerikából leírt S. clandestina HARRIS, 1841 faj földrajzi alfaja. A tajgazóna szegélyében Észak-Európától KeletSzibériáig terjedt el, emellett a Fekete-erdőben, a Nyugati-Alpokban és a Kárpátok keleti vonulatának egyes részein (pl. Békás-szoros) találták. Hazai előfordulása kevéssé valószínű, de kóborló nőstényei véletlenszerűen felbukkanhatnak a keleti határ mentén. Az észak-európai populációk meszes és homokos területek erdei tisztásain, magasfüves rétjein élnek, az erdélyi élőhelyek sziklapárkányok, sziklalejtők gyepjei. A lepkék jó repülők, a mesterséges fény vonzza őket, de csak ritkán jelentkeznek a fényforrás közvetlen közelében; a csalétek iránt közömbösek. Rajzásukjúnius végén kezdődik és rövid aestiválási időszak után, augusztus közepétől szeptember elejéig repülnek. A hernyó halványbarna, a fejpajzson sötétebb mintázattal, az első torszelvény elsötétült. A hátvonal és a mellékhátvonal fehéresek, az 5-12 szelvények hátoldalán éles, sötét, pá-