Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2005

Ander Balázs: Szulok mezőgazdasága és agrártársadalma a 19-20. század fordulóján a barcsi járás statisztikai adatainak tükrében

Ander Balázs: Szulok mezőgazdasága és agrár társadalma a 19-20. századfordulóján Az erdőirtások és legelőfeltörések után nyert homokos földeken nem volt annyira jövedelmező a búza termesztése, hanem sokkal inkább megérte a rozs, a burgonya és a kukorica vetése, amelyek termelése szeszgyártás céljából igen jövedelmező volt. A szeszfőzdék kazánjait a vasúton - a szárnyvonalak kiépülése után a legtöbb helyre - eddigre már könnyen ideszállítható mecseki kőszénnel, az uradalmi erdőkben kitermelt, más célra nem hasznosítható fával vagy az erdőirtások nyomán keletkező fenyő -és tölgytuskókkal felfutve nagy hasznot hajtó és a bortermelés alacsony volta miatt hiánypótló ágazatokra tettek szert tulajdonosaik.Elég ha itt most csupán a valamelyik Jókai regény lapjaira kívánkozó leleményes vállalkozóra, Kremzir Mórra utalunk. Nagy jelentősége volt az ipari fejlődés gyengesége miatt nehezen elhelyezkedni tudó nincstelen földmunkások foglalkoztatása szempontjából az olyan, Szulok mezőgazdasági életében is igen fontos szerepet betöltő kapásnövényeknek, mint például a burgonya vagy a dohány. A korábbi szántóföldi kultúrákhoz képest a kapásnövények termesztése nagyságrendekkel alaposabb talaj előkészítést és növényápolási munkákat kívánt meg. Ennek egyik leglényegesebb hatását abban látjuk, hogy az összes korábban termesztett növényekhez képest összehasonlíthatatlanul megnövelte az egységnyi területre szükséges munkaráfordítást és az év sokkal nagyobb hányadában el tudta látni munkával az ezzel foglalkozó gazdákat. A környező területek homokos talaja kiválóan megfelelt a dohány és a burgonya termesztésére. Szulok századfordulós virágzása nem utolsó sorban e két növény sikeres termesztésének volt köszönhető. Hozzáértő gazdálkodás mellett a nagybirtokon is megérte ilyesmivel foglalkozni, hiszen a megyei monográfia szerzőjének feljegyzése alapján a somogytarnócai Széchenyi uradalomban egy 16 holdas dohánykertészetet működtettek az első világháború előtti években.

18 Habár a füstölnivalónak termesztett növény a nagy munkaerőigény miatt alapjaiban véve nem válhatott a nagybirtokok meghatározó terményévé, és inkább a speciális képzettségekkel rendelkező kisgazdák körében terjedt el. A járásunkbeli összes mezőgazdasági földterület ágazati megoszlását vizsgálva rögtön szembetűnik az erdősültség magas aránya. 1895-ben a szántóföldek után az erdők foglalták el a legnagyobb területeket, összesen 23743 kataszteri holdat, mintegy 21,91%-os részesedést elérve, ami némileg még a Somogy egyéb részeire jellemző , átlagosan 20,43%-ot is meghaladta. A régebbi időkben közmondásos volt a megye ősrengetegben való gazdagsága. Ahogy a szólásmondás tartotta: „Nem az erdő van Somogyban, hanem Somogy Ujváry 341. 48