Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XXIII. Jókai

XXIII. JÓKAI MÓR

297

állítólag nagyon bántotta, hogy nem sikerült ékes nyelvű utitársát munkatársnak megnyerni és sokáig kereste, vájjon ki ő és hol jöhetne vele össze ? (Spinoza : A váci Antonelli.)

A másik verzió szerint épen megfordítva történt a dolog.

Egy alkalommal Markovics Lázár Pestről Vácra utaztában a vasúti kocsiban egy szép, férfias arcú, nagy szakálú s bajúszú úrral jött együtt. Sok mindenféléről elbeszélgetvén, Markovics végül szóba hozta, hogy az ő legkedvesebb olvasmánya Tallérossy Zebulon levelei, melyek nagyrészét kívülről is betanulta. El is recitálgatott közülök egynéhányat az ő kitűnő előadásával, remek tót kiejtésével és úgy vette észre, hogy utitársának nagy kedve telik az ő Zebuloni produkcióiban. Végül a hallgató vette át a szót és — mint mondá, — köszönetül a kitűnő mulattatásért — ő is elmondott csengő hangján egy Zebulon-féle levelet, a mai viszonyokról szólót, melyre azonban Markovics Lázár nagy memóriája ellenére sem tudott visszaemlékezni. Vácnál kiszállván, természetesen el kellett válnia kedves útitársától, aki beszélgetés közben felemlítette, hogy Bécsbe utazik.

Markovics Lázárt azonban Vácon sem hagyta pihenni az említett Zebulon-levél. Ossze-visszatúrta Ustökös-eit> de eredmény nélkül, míg végül megtalálta — a következő vasárnapon megjelent Üstökös új számában.

De már most kezdett csak igazán tűnődni azon, hogyan tudhatta az ő utitársa előre azt a Zebulont, mely találkozásuk után két napra volt az Üstökösben megjelenendő.

Elvégre ezt is megtudta a Honból, melynek tárcájában a bécsi arzenálról és Bécsből keltezett cikket írt a pár napra Bécsbe rándult — Jókai Mór.

Ahá! Jókai volt az ő utitársa! Jókai, aki Tallérossy Zebulonnak legbensőbb kebelbarátja és így könnyen ismerhette ennek az Üstökösben megjelenendő levelét! (»Vácz« 1872 december 15.)