Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XXIII. Jókai

XXIII. JÓKAI MÓR

293

endrei és a regény cselekményének java része is ott folyik. Az izbégi szüret leírásánál — az úrbéri jogviszonyok figyelembe vétele nélkül — poética licenciával a váci püspöknek is igényt ad a dézsmára. Az ötödik fejezet kezdő soraiban olvassuk ezt a színes leírást, melyet a II. József császár korabeli dézsmaszedésről ad a költő csapongó képzelme :

A szentendrei, meg hozzátartozó izbéghi szőllöhegyekben javában folyt a szüret. Üstökös járta esztendő volt, kitűnő' jó bor Ígérkezett, minden promontorium (így nevezi a törvény a szőllőhegyeket) tele volt danoló szedőkkel.

Valamennyi szőlőhegyről azonban csak egy úton szabad a leszűrt mustot lajtokban lehozni, a többi mellékutak el vannak zárva puskás és dárdás hajdúk által, akik még csak egy hátikosaras asszonyt sem eresztenek ott keresztül. Mivelhogy mindaz, ami a szőlőhegyen termett, elébb dézma alá vétetik.

A szabad út kijáratánál van felállítva négy gunyhó, mindenik előtt egy nagy kád. Az első gunyhó a váci püspöké. Amint a musttal telt lajtot hozza a szekér, azt ott megállítják s abból a püspöki sáfár kiméri a maga kilencedét. Akkor tovább megy a szekér a második gunyhóhoz. Ott a városi kamarás kiveszi a mustból az uradalom jussát a tizedet. Azután kerül a szekér a két átelleni gunyhó közé, amik úgy őrzik a szoros utat, mint a Dardanellák tornyai a Feketetenger szorosát. Ott, ha a megszólításra a gazda magyarul, vagy németül felel, akkor a plébános sekrestyése veszi a hordójából a papot illető tizenhatodot, ha pedig rácul szólal meg, akkor a pópa sekrestyése teszi meg neki ezt a barátságot.

Akkor aztán odébb mehet.

Mehetne bizony, ha még egy ötödik gunyhó is nem volna az útjában s ott megint két hajdú meg nem fogná a lova zabláját s egy esküdt ember jobbrul, a másik balrul bele nem kapaszkodnék a gallér