Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XXIII. Jókai

XXIII. JÓKAI MÓR

281

nészek fel Grácba, Bécsbe. Még a helyőrség is kivonatott a városból s a tisztek is eltűntek. Áthelyezték őket Vácra, Gödöllőre.

Az apja fia című elbeszélésébe különös módon szövi belé az ismeretes krónikás anekdotát a váci püspökről és a tót diákról. A püspök négyesfogatán ülve kocsikázik a naszálalji hegynek és megszólítja a szembe jövő vándor diákot:

— Quid ubi vadim ? (Hová mégy ?)

— Vácim. (Vácra, feleli rossz latinsággal a kérdezett.)

— Quid ubi fecim ? (Mit csinálsz ott?)

— Clericatim pétim (papnak megyek)

—• Etsi tibi non datim ? (és ha nem vesznek föl ?)

— Si datim: datim, si non datim: ebanyátim, ibo Szentendrinum krumpli capatim, (ezt a tótba oltott culinaris latinsággal kifejezett mondatot lehetetlen lefordítani. Az az értelme: ha fölvesznek, pap leszek, ha nem vesznek elmegyek Szentendrére krumplit kapálni.)

A püspöknek annyira megtetszett a tót fiú beszéde, hogy kiültette a kocsija bakjára, megkocsikáztatta, hazavitte, palotájában megvendégelte és egy levelet adott át neki, hogy vigye a szemináriumba a rector magnificusnak. Ebben a levélben azt írta, hogy a levél átadóját vegye be klerikusnak, mert ő már megexaminálta.

Ennek az anekdotának a változatát Jókai így adja elbeszélése hősének az ajakára. Ez a név szerint való Kray Jakab a szüleitől örökbe fogadott kis Klarissznak azt meséli, hogyan találkozott a garabanciás deákkal:

— Azt tudom jól, hogy ha az ember garabonciás diákkal találkozik, akkor legjobb azt megszólítani, hogy ne haragudjék; mert különben megátkozza az embert és nyakára hozza a fergeteget. Megszólítottam hát »Quo vadimus?« — »Vacibus« — »Quid ibi facimus?« — »Clericatum petimus.« — »Et si non dabimus?« — »Si dabimus, dabimus, si non dabimus, odábballagábimus.«

— De furcsa az a garaboncás diák beszéd!-— mondta rá a kis leány.