Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XXIII. Jókai

XXIII. JÓKAI MÓR

277

oroszok a váci csata után parlamentairt küldtek hozzám, mindenki azt kérdezte: tán békét ajánlanak?

— Szegeden is ez a hír járt; — és mit ajánlottak ?

— Semmiségeket. Határozatlan alkudozásokba akartak velem elegyedni s e végett 48 órai fegyverszünetet engedtek; de mire én azt feleltem, hogy fegyverszünetet se nem kérek, se nem adok ... (A fegyverszünetet az oroszok arra használták volna fel, hogy seregeiket körülem összevonják).

Ismételten említi a váci csatát A miskolci szűz című elbeszélésében (Az életből ellesve.)

Az orosz fővezér — írja dühös volt, hogy Görgei szétzilálta az egész hadi tervét, a váci ütközetben megverte az orosz legjobb seregét s kisiklott az orosz hadi strategéma ölelése közül, a Tisza mögé' Újra kellett kezdeni az egész hadjáratot.

Az Utca szegletén ül a csonka hős című költeményében az 1849 évi váci csatákban elhullott hősök hiába való halálát siratja az utca szögletén ülő csonka hős, az elmúlt dicsőség élő sírkeresztje’ Sarló, Komárom, Vác és Isaszegnél Annyin feküsznek jeltelen sírokban,

Kiknek még csak emléke sem maradt fenn,

Csak a szelektől elzilált poruk van . . .

Mind boldog az, mert azt hivé kimúlva,

Hogy a honnak javára lesz eleste ;

Nem fáj nekem nyomor, seb dicstelenség;

Az fáj csupán, hogy ők hiába estek !

. . . Utca szegletén ül a csonka hős Magyarok Istene! te lásd meg őt;

Ki a csaták vészéből elhozád A csonka hősnek adj — szabad hazát! Szabadságharci visszaemlékezései során a váci proklamációról is megemlékezik Kossuth Lajosnál című cikkében. (Az én életem regénye). A Sürgöny című lapban írt egy vezércikket, mely a kormánykörökben nagy megbotrán