Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XXIII. Jókai
XXIII. FEJEZET. Jókai Mór. Jókait Váchoz a lelki rokonság köteléke fűzte. Ugyanis gyermekkori barátjának, Degré Alajos írótársának, ^ fiát az 1868 évi november hó 6-án született Andreas Mauritius névre keresztelt Andort, ő tartotta keresztvíz alá.*) A családi följegyzésekből tudjuk, hogy Jókai mint keresztapa 1868 november 16-án részt vett a keresztelőn. De előbb is, később is gyakran megfordult a Degré-család *) Itt közöljük egész terjedelmében Degrének azt az érdekes levelét, melyben Jókait a komaság elvállalására fölkéri: Vác—Papvölgye, nov. 9-én, 868. Tisztelve szeretett édes barátom Mór! Az idő repül s a mienk ma-holnap elrepül. Mintha csak tavaly lett volna, hogy ifjak valánk, reményekben, haza szüretben s barátságban oly gazdagok, mintha nem rég ült volna együtt a tízek koszorúja, pedig már hetet elsodort a kérlelhetetlen halál s ma csak hárman vagyunk, illetőleg ketten, kik bátran nézhetünk egymás szeme közé. Elvonva irodalmi és politikai kitűnőségedet, a föntebbi közlemény magában elegendő ok, hogy szívemhez legközelebb állj s hozzávéve még azt, miszerint irányunkban mindég jóindulatot tanúsítottál, őszinte bizalommal fölkérlek a magam és nőm nevében, lennél oly szíves és barátságos ujdonszületett fiamat a keresztvízre tartani. Ide s tova így is el kell válnunk, majd ki bajtársaink előtt ama boldogabb világban hamarább megjelenend, elmondhatja nekik, hogy mi a tízek utolsói nemcsak meghasonlás nélkül futottuk le a küzdelmes földi pályát késő férfikoruakig, de . . még egyszer atyafiságba kerültünk. A keresztelést mához egy hétre határoztuk . . . Számolok reád és várlak ... Addig is Isten veled, nőd ő nga kezeit csókolva, forrón ölel őszinte híved Degré Alajos. (Világ 1914 április 12.)
