Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XXIII. Jókai
290 VÁC AZ IRODALOMBAN vállalkozott, hogy ő, mint régi vadász, össze fogja toborzani egy sereggé a haza valamennyi vadászait a muszkák lepuskázására. » Egy rézöntő pedig egy olyan rémséges röppentyűt hozott magával kóstolónak, amely ott, ahol leesik, nemcsak hogy szétpukkan, de olyan irtóztató bűzt áraszt maga körül, mely ötven embert megfojt. — No ezt kidobtuk a szobából, hátha itt talál elsülni a rakétája s mindnyájunkat megfojt. Hajnik Pali kihallgatta valamennyit s aztán adott nekik előleget a terveik kivitelére, egy pár százas bankót. Hiszen csak az kellett nekik. Hiszen százas volt elég: az előre kinyomatott úrbéri kárpótlás öszszege, amivel úgy sem tudtunk mit csinálni. — No hát te mit találtál fel? — kérdé tőlem Hajnik Pál, mikor rám került a sor. — Én nem találtam fel semmit, hanem arra kérlek, hogy bocsásd szabadon az elfogott kollégámat, Pálffy Albertet, hogy ha ma, vagy holnap berukkol a muszka Budapestre, itt ne találja a börtönben, mert bizony felakasztja. Erre a kérésemre rögtön szabadon bocsátá Hajnik az elfogott kollégámat. Füredi Mihályunkról két ízben ír visszaemlékezései kapcsán. Egy régi német írótól ezt a mondást jegyeztem fel emlékemben : »a magyar huszár úgy terem, hogy amint egy fiú megszületik, ugyanakkor egy csikó is születik s ezek azontúl együtt nőnek fel, a fiú a csikó hátán, míg huszár lesz belőlük.« No hát ez éppen így történt. Amint Szigligeti szárnyas pegazusa létrehozta a népszínmű szárnyas csikóját, rögtön ott termett rajta a Csikós, a Szökött katona, a Sobri Jóska : Egy személyben Füredi Mihály. Kakas Márton válogatott leveleiben (Életemből II.) Carrion olasz dalművész budapesti föllépte alkalmából emlékezik meg még egyszer Füredi Mihályról:
