Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XXIII. Jókai

VÁC AZ IRODALOMBAN

?88

nyíték. A magyarországi cigányok közül katonai, papi és polgári pályákon is találkozunk kitűnőségekkel. Volt egy cigány tábornokunk, a váci dioecesisben pedig nem rég egy cigány plébánost szenteltek fel.*)

Szegeden az 1879 évi árvíz után ifj. Varázséji Gusztávval találkozott. Varázséji tudvalevőleg az öthalmi ásatásokat vezette és a lelet tárgyaiból néhányat a váci múzeumnak is^hazahozott. Erről a találkozásról így emlékezik meg:

A múzeumnak egy kiküldött fiatal tisztviselője nagy buzgalommal gyűjtögette a kiásott ősi maradványokat és őrizte féltékenyen rögtönzött fakunyhójában, melybe elvezetett és megmutatta műkincseit. (Életemből, Szeged, Az Ötnalom.)

Hajnik Pál képviselőnket a Hazánk s a Külföld című lap 1864 évi decemberi mutatvány számában ő parentálta el. Az én életem regénye című könyvében kedves visszaemlékezést ír róla Egy pár óra a rendőrfőnöknél címen. (Emlékek a szabadságharcból.)

Végre valahára kapott Budapest, ha nem is kormányt, de legalább rendőrfőnököt.

Uj volt ez az intézmény. Soha sem hallott ilyenről a magyar. Ez ideig rendfőnök volt a pesti városkapitány.

A rendőrfőnök közkedveltségű alak volt Budapestnn, — Hajnik Pál; nekem igen jó barátom; a kiről fel van jegyezve a Nemzeti Kaszinó évkönyvveiben, hogy egy este tizenkét pagát-ultimót mondott ki s valamennyit megnyerte. Szép magas, franciás szakallú úri ember volt, vöröses szőke. Ismerte alaposan a külföldi rendőri intézményeket, ezért lett rendőrfőnökké kinevezve.

Ez bezzeg másformán gyakorolta a hatalmátj mint a szerencsétlen két balkezű Madarász Laci, akit,

*) Pozsárt 1879 július 27-én szentelték pappá. Plébános csak 1901-ben lett. T. i.