Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XXIII. Jókai
266 VÁC AZ IRODALOMBAN szervező gyűlést 2 órakor társasebéd követte. Ezen az ebéden Jókai ismételten is felszólalt. Pohárköszöntői az egykori újság közlése szerint, méltók voltak a lángeszű íróhoz és humoristához. Utolsó felköszöntőjében az ellenpárt törekvéseit és célját méltányolta. A kíséretében volt fővárosi vendégekkel együtt a délutáni vonattal utazott vissza. Jókainak ezt a váci kortes útját a függetlenségi pártiak utolsó kene t-nek nevezték el, köztudomású volt ugyanis, hogy Jókai szerencsétlen kortes, mert a jelöltjei rendesen megbuknak. (A következmény csakugyan igazat adott a tréfás föltevésnek, Jókai védencével szemben Prónay Gábor lett 301 szavazattöbbséggel a váci kerület képviselője.) A Bolond Istók május 29-iki számában ezeket a reflexiókat fűzte Jókai váci útjához: — Vácott a nemzeti tornaegylet mutatta meglepő ügyességű mutatványait. A váciak azonban nem bámultak a kóklerségen. Látták ők már Jókait is! Továbbá ezt a két verset közölte : Kortesnóták. Jókai. Amerre a Duna délre kanyarodik, Hej! kormányom napja már is alkonyodik. Ráday Gedeon nevében voltam ott; Mondottam helyette üdvhozó programot. 4{áday Geda. Köszönöm Mórickám! szíves szívességed, Bukástól nem ment meg se engem, se téged. Hiába pendült meg ékes lantod húrja, Hej! váci bukásom oldalamat szúrja. Valószínű, hogy Jókainak ez az ismeretes váci látogatása nem egyszersmind az egyedüli, mert irodalmi műveiben oly gyakran vesz tolla hegyére váci dolgokat, hogy már ez alapon is föl kell tételeznünk, hogy több
