Tragor Ignác (szerk.): Váci érdekességek - Váci könyvek 9. (Vác, 1923)
II. Könyv: Lexikon
160 MALMOK, MOLNÁROK. iskola) is melegágya a magyarságnak, noha jargonban folyik benne a tanítás. Újvári Péter hírlapíró nagyon érdekesen írja le életrajzában, hogy miként tette őt, a talmudistát, magyarrá a váci levegő. (Újságírók Almanachja.) Hasonló szellem uralkodott az abszolút-korszak idején a piarista-rend váci noviciátusában. Ivanovszky István, aki mint Iványi történetíró szerzett elismerésre méltó nevet, 1862-ben mint novicius került Vácra. Itt tanult meg magyarul, mert addig — lugosi fiú létére — csak németül és* oláhul tudott. (Századok LI. 527.) A zsolnai születésű Galcsek György kanonokunk is gyakran emlegette, hogy amikor Vácra került, alig tudott néhány szót magyarul és csak a váci szemináriumban lett nyelvben és érzésben magyarrá. Tudjuk róla azt- is, hogy erős akaratával városunk legjobb szónokainak sorába küzdötte föl magát. (Vác asszimiláló erejének történeti folyamatát 1. Tragor, Vác lakossága a XVIII. század elején című könyve 12. lapján.) A városunkkal szemben fekvő Tótfalu községnek csak a neve tót már, a szomszéd Kösd is magyarrá vált, a közeli Kisorosziban és Nagyorosziban emléke sincs már az ősi szláv településnek. A magyarság magához emeli és asszimilálja idegenajkú polgártársait. Váci malmok, molnárok. Alig egy évszázad előtt még annyi malom volt a váci Dunán, hogy a hajózást szinte akadályozta. Ezen a’ váci ágon lcevés hajó jár, — írja 1837-ben Fényes Elek, — mivel tele van malmokkal. Móric Pál jeles írónk egy váci látogatása alkalmából fölkereste a molnárokat is és tőről metszett magyar zamatossággal így írta meg tapasztalatait: A múlt században még óriási libafalkaként széledeztek a váci Dunán a lehorgonyzott vízimalmok. A Kresák, Tóth, Tolcodi, Kamever, Maizner, Krenedits, Kis, Dávid, Jungl, Gábriel, Szédülik, Hitting er, Haider, Tordai, Havas, Belinyi, Bakai, Wohl, Kozma, Balog, Simon, fComman, Kampman, Krottentaller, Zerényi, Kollár, Jóska, Lehotzki, Kurdi, Joó molnárcsaládok Püspök-Vác városnak első családjai voltak. A gazdag vízi molnár céh is az első céhek sorába tartozott. Utóbb azonban a leszármazóik mindinkább felhagytak a szép fehér lisztes molnármesterséggel (megijedtek a gőzmalomtól, elhitették önmagukkal, hogy a gőzzel a víznek nem lehet versenyezni) s szárazra vonszolták, feldarabolták, tűzre, építkezéshez elhasználták zöldbársony mohos vén vízimalmaikat .. . Csupán nehányan, mint Kisvácról Hevérék, Jelenffyék, Kozmáélc és társaik tartottak ki állhatatosan apáik szép, hasznos foglalkozása mellett. Zsindelytetős vízimalmaikat ezek palával fedték be és a
