Tragor Ignác (szerk.): Váci hősök, halottak, hadifoglyok és harctéri sebesültek 1914 - 1918-ban (Vác, 1933)
A hősök
44 a határhágókra. Intzédy alezredes' erős küz* delemmel szilárdan tartotta a fontos hadászati pontot, sőt egy alkalommal önállóan kezdeményezett ellentámadással az egész 285. számú kisenevi gyalogezredet tönkre tette és nagy részét parancsnokostul, Maximovics ezredessel együtt, foglyul ejtette. A király ezért a hadiékít* ményes harmadosztályú vaskorona rend jelvényével tüntette ki. A gorlicei áttörés után 1915. Intzédy Gyula májusában szakadatlan harcok közt nyomult elő* re Turka, Borislaw, Drohobycz és Lembergen át Wolchyniába. Augusztus 18*án a király ezredesnek nevezte ki. Szeptemberben Rowno közelében az lka folyó mentén Mai. és Bol. Dorogostajnál rendezkedett be a téli védőállá* sokra. A folytonos harcok azonban megren* dítették a daliás ezredes elpusztíthatatlannak látszó egészségét úgy, hogy november elején súlyos betegen szállították be a lembergi kór* házba, ahol 32 napig, majd Budapesten a honvédhelyőrségi kórházban két hónapon át feküdt. Minthogy megrendült egészségi álla* pofa miatt a harctérre nem mehetett, elvállalta a csepeli lőszergyár katonai parancsokságát. Egy év múlva azonban újra jelentkezett hadi* szolgálatra és 1917. augusztus havában ki* ment Bukovinába és ott ismét átvette a 29. ezred parancsnokságát. 1918. december ha* vában Kolozsvárra rendelték mint a 38. had* osztály parancsnokát. Ebben a minőségben szervezte a székely csapatokat. Az oláhok közeledtének hírére azonban azt a parancsot kapta, hogy menjen Nagyváradra a hadosztály törzzsel. Mihelyt a kellemetlen parancsot tel* jesítve, hadosztályával Nagyváradon elhelyez* kedett, felülvizsgálat nélkül nyugdíjazták. A hős katona a méltatlan bánásmód fölött érzett elkeseredéssel jött haza szülővárosába. Har* monikus házassága és tábornoki méltóságba jutása enyhítették ugyan lelkének emésztő fáj* dalmáf, de a harctérről magával hozott gyilkos kór 1925. február 10*én megölte nemes szí* vét. A református temető családi sírboltjában álmodja tovább derékbatört katonai pályájának diadalmas folytatását. Móricz Pál író még a háború folyamán így írt róla mint volt elöljárójáról a Magyar* ország című napilap 1916. április l*i, vasár* napi számában: A 29*es honvédek ezredese. Budapest szivéhez közeli vér a derék 29*ik honvéd* gyalogezred nemcsak, mert hogy Budapest az állomáshelye ennek a szép ezrednek, hanem mivel „pesti“ legény is szolgál a zászlója alatt. A 29*es honvédeknek az ezredesét is félig* meddig maga fiának, maga nevelésének szá* mííhatja Budapest. Intzédy Gyula a daliás, kemény 29*es ezredes ifjútiszt*korának kezdő éveit Budapest háziezredénél, az első honvéd* gyalogezrednél töltötte. Láner ezredes idejében az első ezrednek egyik legdélcegebb, legnép* szerűbb főhadnagy*tisztje volt a hamvasarcú, hamvasfehérlelkű fiatal Intzédy, ki a vasszi* gorú néhai Blancz százados 92—93. évi
