Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Gócsáné dr. Móró Csilla: Egy Barabás-festmény margójára. Adatok Máriássy Béla (1824–1897) élettörténetéhez
Gócsáné dr. Móró Csilla: Egy Barabás-festmény margójára hiány miatt 1863-ban a Jövő című lap megszűnt. Máriássy Bélát a következő évben az Almássy-ösz- szeesküvésben való részvétel gyanúja miatt letartóztatták. 1860-as években írt a Honba is.83 A Hon című politikai napilap alapítója és főszerkesztője mindvégig Jókai Mór volt, s a Pesti Napló mellett a kor legjelentősebb hírlapjának számított.84 A Hont a balközép fórumaként tartották számon abban az időben, amikor Máriássy cikkeit közölték benne. A folyóirat másfél évtizedes megjelenése során mindvégig politikai tényező maradt. Máriássy Béla nemcsak aktív közszereplőnek számított az 1860-1870-es években, amit bizonyítanak országgyűlési beszédei (Országgyűlési Napldk.- ban), de jelentősnek mondható publicisztikája is. A kor neves lapjaiban (Magyar Újság, Megye) közölt írásai előrevetítették nagyobb munkáinak témáit. Első nagyobb műve Helyzetünk címmel, 1868- ban, Pesten jelent meg. Magyarország pénzügyi helyzetét 56 oldalon mutatta be. Máriássy Béla legjelentősebb könyve A magyar törvényhozás és Magyarország történelme című tizennyolc kötetes mű 1884-1893 között látott napvilágot. Fő művének tiszteletpéldányát egy levél kíséretében elküldte Blaskovich Gyulának, Nagybányára. Ebben így írt: „Édes Sógor, ösmerve hazánk ügyei iránti érdekeltségedet itt küldöm munkámnak »A magyar törvényhozás és Magyarország történelme« tiszteletpéldányát. Ha a 18. kötetes munkával te magad nem foglalkoznál is, kedves olvasmánya lehet fiaidnak, mert bátran mondhatom, hogy Magyarországnak ilyen szabadon és alaposan írt történelme nincs, és valószínűleg nem is lesz, mert tekintve a korszellemet nem akad másik bolond ki ezreket költené rá és 30 évig tanulmányozza...”85 Az első kötetben az ős alkotmányt, valamint István király korától II. Ulászlóig taglalja a történelmi eseményeket. A második kötetben Ulászló törvényeinek elemzésétől eljut Ferdinánd és János uralmáig. Harmadikként megjelent kötetében az I. Miksától III. Károlyig tartó időszak történelmét tárgyalja. Negyedik témája a nőörökösödés és a nemzet ébredése, tehát III. Károly és I. Ferenc korát írja le. Az ötödik részben I. Ferenc és V. Ferdinánd uralmát taglalja. A hatodikban az 1848-as törvények megalkotását és az eseményeket írja le a kortárs szemével. A hetedikben és a nyolcadikban I. Ferenc József korát tárgyalja, 1848 telének eseményeitől 1849 augusztusáig, a szabadságharc bukásáig tartó időszakot, majd a világosi fegyverletétel utáni korszakot ismerteti, európai kitekintéssel. A kilencedik részben az 1861-es országgyűlési választásokkal, pártviszonyokkal, pártvezérek beszédeinek bemutatásával foglalkozik. A tizedik kötet kisebbik részben az 1860-as évek első felének külpolitikai helyzetét írja le, de hangsúlyosabb a belpolitikai viszonyok bemutatása. Megtudhatjuk ki indította az Almásy mozgalmat, megismerhetjük a kiegyezéshez vezető út politikai irányultságait, az országgyűlés munkáját a kiegyezés érdekében. A tizenegyedik kötetben is a kiegyezés politikai küzdelmeit, megalkotott törvényeit adja közre. 1891-ben jelent meg a sorozat tizenkettedik része, amiben az 1867-et követő politikai helyzetet taglalja 1873-ig. A tizenharmadik kötet jelentőségét az adja, hogy az 1874-1875-ös évek belpolitikáját veszi górcső alá. Az országgyűlés munkájának ismertetésében hangsúlyosak a jeles képviselők beszédeinek lejegyzése. Fónyay Menyhért, Széli Kálmán, Bittó István, Tisza Kálmán, Giczy Kálmán interpellációi mellett Máriássy Béla hét szónoklatát ismerhetjük meg. Ezek témáiból is kitűnik, hogy Máriássyt nagyon érdekelték a pénzügyek. A költségvetés, az adóalap, az adós képviselők kizárása mellett az uzsora, valamint az indemniti, a kártalanítás kérdését taglalta. Kifejtette véleményét a választási és az összeférhetetlenségi törvényről. A tizennegyedik könyvben a Tisza-kormány tevékenységét ismerhetjük meg 1875-ig, majd a szerző a következő két év kül- és belpolitikai helyzetét mutatja be. A kötet végén az 1873., 1874., 1875., 83 Pálmány 2011:1917. 84 1863 és 1882 között jelent meg. 85 A levél az 1636. leltári számú könyvbe van beragasztva (TBMK). 76
