Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Kissné Budai Rita: Ferenczy Károly mint kiállítás-rendező
Kissné Budai Rita: Ferenczy Károly mint kiállítás-rendező A tárlat 1903. november 19-én nyílt meg a Nemzeti Szalonban, (annak Kossuth Lajos utcai régi termeiben), melyen (az eredetileg tervezett száz mű helyett) végül 86 művét mutatta be. Nagy szó volt, hogy a kiállítást maga a kultuszminiszter, Berzeviczy Albert nyitotta meg, aki aztán Ferenczy vezetésével nézte végig a műveket. Ez jelentette a művész első igazán nagy sikerét művészilet és anyagilag egyaránt, amint erről egyik levelében maga is beszámolt.51 Megállapíthatjuk, hogy Ferenczy kivárta a megfelelő időpontot és megtalálta a megfelelő helyszínt ahhoz, hogy addigi alkotásai a leghatásosabb módon érvényesülhessenek és sikert arassanak. Művei rendkívül jó kritikát kaptak, a sajtó igazi különleges művészeti csemegeként tárgyalta a kiállítást. A Magyarország című lap kritikusa kiemelte, hogy ugyanezek a képek a Műcsarnokban sokkal kevésbé tudtak érvényesülni, mint a Nemzeti Szalon falain, ahol a közönség az életmű kontextusában láthatta azokat.52 Az eredmény nem is váratott magára sokáig. 1905 tavaszától már alelnökként a Nemzeti Szalon tisztikarában is jelen volt (bár a Szalon zsűrijében már egy ideje részt vett), 1906 elejétől pedig a Mintarajziskolában kapott tanári felkérést. O volt az első, akit a nagybányaiak közül az igazgató, Szinyei Merse Pál meghívott. Tíz esztendővel később valósult meg Ferenczy Károly második (és egyben utolsó) gyűjteményes kiállítása, amelynek tervén már 1912-ben gondolkodni kezdett. Az erre szánt képek listáját 1912 októberében állította össze.53 A tárlat 1913. febmár 22-én nyílt meg az Ernst Múzeumban. Katalógus is megjelent hozzá,54 ám ennek grafikájában azonban ezúttal nem jelenik meg Ferenczy saját tervezése, és erről a levelezésében sehol nem esik szó. Ennek a kiállításnak a rendezésével már nem kellett egyedül boldogulnia, mivel a múzeum apparátusa a segítségére volt. A termeket Falus Elek tervezte, a bevezető tanulmányt pedig Lázár Béla írta. A katalógusban 82 műve szerepelt. A kiállításhoz a Művészet című folyóiratnál felhalmozódott rajzait is visszakérte.55 A kiállított művek között szerepelt a Józsefet eladják testvérei című munkája 16.000 koronáért, amelyet végül kissé csalódottan 8.000 koronáért adott el. Több levele tanúsítja, hogy bár eleinte örült a jó kritikáknak, később bosszantotta a gyér látogatottság, és kevésnek érezte, amit eladott.56 Mindenesetre a sajtóban ez a tárlat sokkal kisebb visszhangot keltett, mint a tíz évvel korábbi. Talán ez is lehetett az oka annak, hogy többször ilyen vállalkozással nem próbálkozott. Felkérésre rendezett kiállítások Ferenczy számára az egyik, talán legmegtisztelőbb felkérés, ami összefüggésben állhatott az 1903-as önálló kiállításának hatalmas sikerével, a Szépművészeti Múzeumban 1906-ban megnyíló modern magyar kiállítás megrendezésében való részvétel volt. Az állandó kiállítás anyagát a Nemzeti Múzeum Magyar Képtárából és az új vásárlásokból három festő válogatta össze: Szinyei Merse Pál (aki éppen ekkor hívta meg Ferenczyt a Mintarajziskolába tanárnak), Ferenczy Károly és Paczka Ferenc, a felállítást pedig Karlovszky Bertalanra bízták.57 A modern művészeti ízlést tehát ebben a bizottságban leginkább Ferenczy képviselte. A megrendezett állandó tárlat 1913-ig változatlanul fennállt. Ekkor Ferenczy Károlynak öt képe került a kiállítótérbe, több további műve azonban raktáron maradt, hogy kisebb művészek is szerepelhessenek. Az ő válogató tevékenységének köszönhető többek között, hogy olyan gazdag nagybányai anyag jutott ekkoriban a Szépművészeti Múzeum tulajdonába (melyekben ma a Magyar Nemzeti Galériában gyönyörködhetünk, hiszen oda vitték át a múzeum magyar anyagát). Később, 1906 és 1913 között került Ferenczy művei közül a Nyári nap, a Patak, az Adám, az Izsák feláldozása és a Fekvő nő című alkotás a múzeumba. Az intézmény igazgatója ebben az időszakban Kämmerer Ernő volt, a képtár osztályigazgatója pedig Térey Gábor, és Ferenczy mindkettejükkel személyes, jó kapcsolatban állt. Érdekes, hogy Ferenczy levelezésében ennek a válogatási munkának semmi nyoma nem maradt, csupán Thorma János Aradi vértanúk című képének kapcsán utal erre (a festő az új kiállítás alkalmából felajánlotta művét a múzeumnak, azonban nem fogadta el a kiszabott feltételeket, így az ajándékozás akkor meghiúsult).58 Ernst Lajos, a Nemzeti Szalon akkori igazgatója 1907 februárjában kérte fel Ferenczyt, hogy rendezze meg a Nemzeti Szalon új, az Erzsébet téri kioszk-épületét felavató kiállítását (ez az épület ma már sajnos nem áll). Mivel 51 Ferenczy levele Réti Istvánhoz, 1903. december 14. MNG, Ltsz. 8298/1955; Boros-Kissné (szerk.) 2011: 70. sz. 52 Nyáry 1903: 13. Idézve Tímár (szerk.) 1996: 330. 53 Ferenczy levele Ernst Lajoshoz, 1912. október 16. MNG, Ltsz. 2030; Boros-Kissné (szerk.) 2011: 260. sz. 54 Lázár (szerk.) 1913. 55 Ferenczy levele Lyka Károlyhoz, 1913. február 22. előtt. OSZK IL, Fond 65/187,5; Boros-Kissné (szerk.) 2011: 280. sz. 56 Például Ferenczy levele Ferenczy Noémihoz és Bénihez, 1913. április 7. FEMÚZ KA, 58-1974.-F; Boros-Kissné (szerk.) 2011: 281. sz. Illetve Ferenczy levele Réti Istvánhoz, 1913. április 7. MNG, Ltsz. 8369/1955; Boros-Kissné (szerk.) 2011: 291. sz. 57 Pogány-Bacher (szerk.) 1956: 168. 58 Ferenczy levele Réti Istvánhoz, 1906. március 22. MNG, Ltsz. 8268/1955; Boros-Kissné (szerk.) 2011: 132. sz. 62
