Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)
Repiszky Temás: Ágas-bogas családfa. (Adalékok Jászi Oszkár családtörténetéhez)
REPISZKY TAMÁS (Ferenczy Múzeum, Szentendre) ÁGAS-BOGAS CSALÁDFA (Adalékok Jászi Oszkár családtörténetéhez) 1 Madzsar Lili és Uray Gazsi emlékének Lili és három udvarlója, Iván, Béla és Ödön 1920 tájékán „ki-kinek a kicsodáját" játszották. Lili elfoglalt és „extrém" tanokat valló szülők gyermekeként lelkileg már sérült volt, Iván egy „konszolidált" család gyöngén látó gyermeke lázadót játszott és forradalmi hevületben élt, a precíz Béla ekkor katolizált, de a bécsi és prágai egyetem medikusaként szintén forrongott, Ödön vörösboros mámorban úszó, duhajkodó bohém és költőpalánta volt ekkor. Mind a négyen túl voltak már az élet első majd mindennemű pofonjain. Lili eme „sznob versenyben", mint a Madzsar és Jászi frigy egyke gyermekeredménye legbüszkébb egyik dédanyja testvérére volt, Viperina József alias Tarkányi Bélára, Petőfi-Petrovics barátjára, a kanonok költőre, a katolikus énekek ismert szerzőjére. Béla a báró Ehrenfeld-féle „kódex-rokonsága" mellett nagyanyja unokatestvérével, Franki alias Fraknói Vilmos történetíró püspökkel dicsekedett 2 , Iván dédapjával, a híres irodalomtörténész Schedel alias Toldy Ferenccel. 3 Ekkor ébredtek rá, hogy Tarkányi, Fraknói és Toldy „hivatalosított" barátságukkal egykoron egymással is „kérkedtek." Ödön kilógott e sznob körből, mert ő csak a Poniatowski felkelés „hercegi ágával" és a galíciai petróleumipar báróinak seniorjával dicsekedhetett. 4 A huszadik század elejének emlékképei is életre keltek olykor. Lilikét apró gyermekként Vámbéry Ármin hívta bélyeggyűjtésre papírkosarához, a gimnazista Iván csak ímmel-ámmal készült Babits tanár úr óráira, Béla a keresztvetést gyakorolta a Vilmos nagy-nagybátyjával való találkozása előtt, Ödönke pedig piciny korában igen kedvesen kényszerült köszönteni Jókai Mórt. Iván Hevesy Iván volt, a művészettörténész, kritikus, a fotó és film elsőrangú teoretikusa, Ödönke, Palasovszky Ödön, a magyar avantgárd költészet outsider hercegeként nem utolsó sorban botrányairól volt híres. A hármas udvarlás győztese, a leendő férj, a későbbi nőgyógyász Simái Béla. Ivánnak és Ödönnek nem volt szellemi utódja, Lili viszont egyik unokájának adományozta át e lelkileg nagyon „túlsúlyos" hozományt. Lilinek köszönhető, hogy generációk nyújthattak kezet, legendák öröklődhettek és a lelki terhek halmozódtak. A huszadik század megtépázta, szétszórta a „frakciókra" hullott családot. Jászi Oszkár fiai és első felesége emigrációba kényszerülnek, húga idő előtt belehal az arisztokratákkal „feldíszített", „zsidókommunista hírű" iskolájának terhébe, sógora, „aki szertelenségében és megváltási eszmék kergetésében" elsőrangú volt, de „elvesztette lelki egyensúlyát" és a sztálini lágerek valamelyikében pusztult el. Oszkár házasságain kívül született lányát, jónéhány oldalági „öccsét" és „húgát" a Dunába lövik, vagy Auschwitzba küldik, egyik unokatestvére, amikor véletlenül megtudta származását, az első zsidótörvény életbelépésekor öngyilkos lett, egy másik unokatestvére éhenhalt Olaszországban, a másodfokú unokaöccsök közül Béla és Pál 5 1920 tájékán véletlenül ugyanabba a Markó utcai cellába kerülnek, hogy utána Pali fél életét továbbra is börtönökben tölthesse, Béla pedig örök emigránsként egyszer az etióp császárt, máskor De Gaullet szolgálja. A lelkileg kissé sérült és a Czeizel-szerinti „genetikai átlaghoz" visszatérő utódok naivan próbálják egyszerűsíteni a múlt nyomasztó kísértését, mert a család életébe beleszólt a politika, a huszadik század viharai. Igaz, hogy a közélet porondjára lépő családtagok igyekeztek Jászi Ferenc intelmei alapján művelni a politikát, tudva, hogy „minden politika, amit nem morális meggyőződés vezérel, csak a kizsákmányolás egy fajtája. 6 Mégis a Jászi rokonság terebélyes családfájának főképpen gyengébb nemhez tartozói és a sok esetben hazát, nyelvet, vallást kereső-cserélő utódok leginkább a nyugalmat és a családi békét óhajtották és talán jobban örültek volna, ha a neves hozzátartozók megmaradnak saját kaptafájuknál, mert így mindnyájan talán boldogabbak lehettek volna. „Ha nem politizálnál, rendes ember lennél fiam" - mondogatta Madzsar Béláné Józsi fiának. Mert minden más lett volna, ha Oszkár sógora, Madzsar József megmarad fogorvosnak, egyetemi tanárnak, antialkoholistának, (még egy kis szabadkőművességet se engedélyezve), műfordítónak, a könyvtárügy úttörőjének, lexikonszerkesztőnek, ha Jászi első felesége, Lesznai Anna „nem keveredik rossz társaságba", azaz a Vasárnapi Körbe és „csak" feleség, költő, író, iparművész maradt volna, ha kedvenc unokaöccsei közül Liebermann Pali beéri az orvosimatematikusi és filozófusi pályával, ha „öccse", Menczer Béla megmarad jogásznak és történésznek, ha a beházasuló Simái, csak dr. Simái maradt volna és még folytathatnánk. Talán csak a legkonokabb lázadó rokon - a szintén Pali, a „javíthatatlan" Demény Pál talált volna nehezen más kaptafát, bár vegyészként, vagy fordításból ő is megélhetett volna. 7 Jászi Oszkárra szintén vonatkozik a „depolitizálást" kívánó, naiv, női családi óhaj, még akkor is, ha számosan legendaként tisztelték, büszkén követték, még 153
