Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Ikvai Enikő: Petőháza népéletéből és hagyományvilágából

tében. Ezek a gazdasági évhez és munkához, vagy az élet három nagy fordulójához, a kereszteléshez, lakodalomhoz és a temetéshez kötődnek. Nem célunk, hogy ezeket számba véve részletesen ismertessük. Most is elsősorban csak azokról szólok, amelyeknek dalanyaga esetleg beépíthető az iskolai ismeretek közé, avagy a nevelési feladatokat segíti. A lakodalom a népdalok éltetője volt és még ma is az falun. Az alkalomhoz kapcsolódó szép szokás volt a pimporkérés. A falu legényei, jogot formálva a falu valamennyi lányára, bizonyos váltságdíjért adták ki a vőlegénynek a lányt. Ebbeli követelésüket hosszan elskandált versben adták tudtára a násznépnek, sőt a menyasszony vivő szekerek útját kötéllel el is kötötték, és ha nem kapták meg követelésüket (bor, kalács, tánc kedvükre) verekedésbe is torkollott az esemény. A téma részletes leírását ugyancsák olvashatjuk Petőházáról a Soproni Szemle hasábjain.

92 A lakodalmi vidámságok között szerepelt a párnatánc. Bármilyen csárdás dallamra táncolták. Körbe állt a legény és leánynép (asszonyok, férfiak is) és középütt párnával sétált egy magányos alak, aki egyszer csak lecsapta valaki elé (ha fiú volt lány elé, vagy fordítva) a párnát, mindketten rátérdeltek, megcsókolták egymást, gyorscsárdást táncoltak és akkor a kiválasztott fél maradt benn és kereste az újabb párját. így ment amíg meg nem unták. A régi szép szólótáncok maradványa a söprűtánc. Rendszerint vesszőseprűvel járták reggelfelé, amikor már magas volt a hangulat. A kezében, a fellendülő lábak alatt váltogatta a seprűnyelet a táncoló; először csak lassan, majd fulladásig gyorsuló ütemű alábbi dalra

93 (35. kép) : Iváncsics Gyula (58. é.) 92 IVÁNCSICS Nándor, 1959. 169—174. 93 Szanyban hasonló dallammal és szöveggel fordul elő BARSI Ernő, 1983. LAJTHA László, 1962. 469. 201. 461