Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Zakariás Erzsébet: Asszonymunkák Erdőfülében

gyújtani bé! Kenyeret sütni, Húsvétba báránt ölni, Pünkösdbe tyúkot, kakast ölni, ünnepre meg legyen, azelőtt való napokon, szombaton elvégezni sütést-főzést, első ünnepen semmit sem dolgozni, csak ment a templomba. Nagypénteken nem dolgoztak az asszonyok, aki rendes asszony vót, megszólták a mások. Akkor menni kellett a templomba. A szárító kenderspárgára a szőttményit s a gúnyáját, azt, amit sokat használt, kirakta, hogy levegőzzön, mer azt mondták, hogy akkor a moly nem esik belé, s nem lesz sárga a ruha az állásba. Előbb kirakta, úgy ment a templomba, hazajött, ebédeltek, ültek ki a kapuba. 4 óráig ott voltak, beszélgettek összecsoportosulva, kinek milyen volt a szomszédtársasága, s akkor mentek bé, összefogdosták a ruhákot s szekrényekbe bé ügyesen. Nagyszombaton volt a kalácssütés. Az ügyes asszony süt délelőtt s ebédet főz. Délután kell takarítson s súrolgasson. Hogy a háza első ünnepre legyen rendbe is, legyen étele is. (K. Zs. B. E.) 23 Engem édesanyám olyan kicsi korba megtanított ágyneműt leszedni, dagasztani. De osztán ha nem nyomtam jól ki a sarkokot, hogy meghúzta a fülemet! Nem pucoltam jó szépre az ablakot. Vissza! Mondtam, hát úgy jól van! Űgyis olyan lesz! Nem hagyott békén. Regulás vót édesanyám. S jó vót a jóhoz szoktatni! Jobb a jóhoz szoktatni mind a rosszhoz. (K. Zs. B. E.) 24 Akkor nem ilyen volt az ifjúság, mint most! Kimentünk az útra vasárnap délbe. Délbe délebédeltünk, s akkor el kellett mosogatni, a házat rendbetenni. A házat kiseperd, s a legyet kipucold a házból, — akkor leveles ággal hajtottuk, nem mérgeztük a legyet — s akkor mehetsz! Felöltöztünk, ki milyen szépen tudott. Ha kaptam egy új ruhát, abba mentem ki, hogy lássák, összegyűltünk 10—20 leány, kacagtunk, karikába játszódtunk, futkostunk, szembekötőztünk... Jöttek a legények is közbe, azok, akik velünk konformáltak, azokkal essze voltunk szokva, odajöttek. Vettünk cukorkát, ettük, s futkostunk s a legények velünk. Milyen más volt! Most nem es úgy mejen. A legény s lean kunt állnak valahol együtt... Mi nem hagytuk vóna, hogy a legény megcsókoljon 60 000 forinté sem! Mint most látom, az anyja s apja előtt! Ott nem hagyta vóna a leány! Semmi pénzé sem! S elmentek együtt a templomba a legény s a leány. Volt egy pad s oda ültek a leányok s a legények fenn a karba, s münköt meg-meghajítottak valamivel mindig, jelőzték, hogy ők es ott vannak. S mi azé es mentünk, me jöttek a legények. S amikor kijöttünk, akkor diskuráltunk, beszélgettünk s játszadoztunk. Ügy szeretném, ha azokból a beszédekből megvóna valami! Mostmán milyen más a mostani fiataloknak a találkozása! Mondom ezeknek az enyimeknek a gyermekeknek, me ezek olyan itthon ülősök, menjetek ki s egy kicsit a leánkákot fogdossátok! Há mű sokszor a cukorkával eljátszadoztunk egész délután, futkostunk egymásután. Ti nem mentek s nem barátkoztok? Kiestek a társaságból teljesen! Nem fog szeretni tüktököt senki! (K. Zs. B. E.) 25 A gyermeknek segíteni kell. Munkába menésbe. Elbeszélgetni velük minden nap bár egy órát. Egy olyan világi elbeszélgetést, amikor a dolgokkal ismertessük őköt. Me nem ismerik olyan nagyon. Újságot olvasnak, s vannak iskolai dolgok, de mostmán kinőtt abból egyik fiam, mostmán kell a világi dolgokról beszéljünk. Politika is egy-egy kicsi, egy olyan csekély csak. Egy órát elbeszélünk vélik, este pedig egy kicsit könyvekhez szorítanám okot. Olvassatok, szeressetek könyveket olvasni, így bele-bele néznek. Vannak könyvek. Újságba is belenéznek. Televíziót is megnézik, azt is szeretik nagyon. Az én fiam, még fiatalon, katonaságnál megismerkedett egy leányai s nem tudták hagyni egymást, muszáj vót engedjük, hogy házasodjanak össze. Garzonba laknak. De nem baj, csak tudjanak élni. Én azt figyelem, hogy hogy tudnak élni. Mindegy, hogy már lenősült, hát segítjük, methát ők egy olyan gyors gondolkozással csinálták ezt, de nem gondolták, az életbe jőnek még más bajok is, há segítsük a bajoknál őköt, me ha nem biza baj van. Családi összetűzések jőnek közbe. (K. Zs. B. E.) 26 Anyu vót a háztartásvégező. Én úgy vótam itt, mind leánka. Me idős vót anyósom s jól főzött, s én kérdeztem s néztem s érdeklődtem, mindent, nem mertem nekifogni a főzésnek sem, míg meg nem kérdtem, hogy és mint kell. Úgy es vót, leg275