Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Novák László: Adatok a Sóvidék határhasználatához és hagyományos paraszti gazdákodásához (sarlós aratás) Parajdról

NÓVÁK LÁSZLÓ ADATOK A SÔVIDÉK HATÁRHASZNÁLATÁHOZ ÉS HAGYOMÁNYOS PARASZTI GAZDÁLKODÁSÁHOZ (SARLÓS ARATÁS) PARAJDRÓL A Sóvidék a Székelyföld egyik legfontosabb tájegysége, amely a Görgényi és Hargita hegységek, valamint az Erdélyi-medence találkozásán terül el, Korond és Szováta között. Hatalmas völgyvonulat, amelyen a Korond—vize folyik északkelet irányban, hogy Paraj dnál a délnyugat felé siető Kisküküllő— vizével egyesüljön. E táj nevét a föld mélyében rejtőzködő hatalmas sótömegről nyerte, amely éppen Paraj don bukkan a talaj felszínére, s alkot sóhegyet. A földtörténeti harmadkor miocén korszakában keletkezett ez a fontos ásványkincs, a késő (konyhasó), amely bányászatával nem csak Parajd, de a környező falvak lakosságának is biztosabb megélhetést nyújt.

1 Parajd a történeti Magyarország Udvarhely vármegyéjének legnyugatabbra eső helysége. Északon Gyergyóalfalu, keleten Felsősófalva, délen Alsósófalva, nyugaton Sóvárad és Szováta településekkel határos. Lakóinak száma az utóbbi évszázadban erőteljesen gyarapodott: 1873-ban 1795, 1892-ben 2093, 1941-ben 2915, 1944-ben 2926 fő összeírására került sor. Parajd színmagyar falu volt a Romániához való csatolás (1920) előtt. Az 1892. évi statisztikai kimutatás szerint a lakosság többségét (1271 fő) reformátusok alkották, a római katolikusok száma 750 volt, s élt még 24 ortodox, 23 unitárius és 17 evangélikus is Parajdon.

2 A törzslaikosság református hitű. ORBÁN Balázs 1863-ban megjelent leírása szerint a sóbányászattal áll összefüggésben a más vallásúak jelenléte. A sóbányák felett rendelkező kamara fizette a római katolikus papot,

3 s következésképpen, a sóbányászok közül kerültek ki a hívők. A kevés számú evangélikus a német műszaki értelmiségből került ki, míg az ortodoxokat a románság alkotta. Parajd hírnevét a sóbányászat alapozta meg (1. kép), azonban, a hagyományos gazdasági viszonyok domináns szerepet játszottak, melyek között kiemelkedő az erdőgazdálkodás. A hatalmas erdőségnek köszönhetően alakult itt meg a XIX. század végén a gyufagyár. Parajd község területe 1100—1200 katasztrális hold körül alakult az elmúlt évszázadban (1873-ban 11 181 kh, 1892-ben 11017 kh, 1941-ben 11 104 kh, 1944ben 11 133 kh). A határ ÉK—DNy irányban helyezkedik el. Déli részét a Korond vize és a Kisküküllő völgysíkja alkotja. Parajd település is itt, a hegyek lábánál jött létre (1873-ban 390, 1892-ben 424 házat írtak össze) a Parajd patak partján, amely 470 méter magasan fekszik a tengerszint felett. A völgysíkból emelkedik ki az 579 méter magas sótömb, a Sóháttya, amelyet а Korondvize vág ketté (2. kép). A parajdi határ nagyobb része hegyes terület, ahová a Kis1 CHOLNOKY Jenő é. n. 485—487. 2 A Magyar Korona Országainak Helységnévtára. Budapest, 1873. 975.; Magyar Statisztikai Közlemények 1892. 650—651.; Magyarország Helységnévtára 1941. 278.; Magyarország Helységnévtára 1944. 463. 3 ORBÁN Balázs 1863. 134. 467