Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Lukács László: A szekérrel nyomtatás területei elterjedéséhez

rel nyomtattak.

36 Ez a szórvány előfordulás talán a nagykunságiak nyírségi nyomtatásaival magyarázható.

37 A fentiek alapján megszerkesztettem a szekérrel nyomtatás területi elterjedéséneik térképét, amelyről leolvasható, hogy ez a nyomtatótechnika KeletDunántúl és a Nagy Magyar Alföld középső részén fordult elő. A XIX. század második felében két jelentős gabonatermelő területünkké váló Mezőföldön és Dél-Tiszántúlon előfordulása intenzívebb, az állattartás elsőbbségét tovább őrző Duna-Tisza közén szórványosabb. Elterjesztésében, megismertetésében azoknak a vándor nyomtatóknak is szerepük lehetett, akik a szekérrel nyomtatás törzsterületeiről (Mezőföld, Dél-Tiszántúl) a szomszédos vagy a távolabbi vidékeket bérnyomtatás céljából felkeresték. Alkalmazása még elterjedésének törzsterületein sem tekinthető dominánsnak, legfeljebb a gyenge igaerejű, csupán egy-két vonójószággal rendelkező földművesek körében. A domináns nyomtató technika még a Mezőföldön és a Dél-Tiszántúlon is a lovakkal történő tipratás volt, amely mellett a szekérrel nyomtatás csak alárendelt szerepet játszott. A szekérrel nyomtatás említésével már az Ötestamentumban találkozunk : „Mert nem cséplő szánkóval csépelik a fekete köményt, és nem szekér kerekével tapodják az illatos köményt; a fekete köményt bottal verik ki, és az illatosat pálcával. A búzát csépelik; de nem örökre csépli azt, és bár hajtja rajta szekere kerekét és lovait, de szét nem töreti." (Ésaiás 28, 27—28.) E korai említés ellenére a szekérrel nyomtatás előfordulását a hatalmas eurázsiai nyomtató területről alig említi a néprajzi szakirodalom.

38 A magyarországihoz hasonló szórványos előfordulásáról csupán Észak-Itáliából, Bulgáriából, Ukrajnából és Oroszországból van tudomásom. Észak-Itáliában a Po-síkságon, Lombardiában a szérűre leterített kévéken nehéz mezei szekérrel jártak, amit ökrök vagy lovak húztak.

39 Bulgáriában ECSEDI István figyelte meg a szekérrel nyomtatást 1926 és 1927 nyarán: „Megtörténik az is, hogy a gazt szekérrel járatják. A szekérnek ilyenkor az alj vázát hagyják fenn. Az oldalát, saroglyáját leszedik és az ilyen szekérbe két lovat befognak. A kocsis az első ülésre ül és járatja, vágatja a harman-t (szérűt). Némelykor nem is az egész szekeret használják e célra, hanem csak az elejét. Nem ritka eset az sem, hogy a szekér vagy félszekér alá is kötik a követ (cséplőhengert) és ezzel együtt járatják a szérűt. Különösen a könnyen nyomtatható árpát nyomtatják szekérrel."

40 ECSEDI István útirajzaiban a bulgáriai törökök szekérrel nyomtatásáról is beszámolt, amely a bolgárokéval azonos.

41 VAKARELSKI a Bulgária nagyobbik, keleti felében elterjedt cséplőszánnal (dikánja) való nyomtatás egyik válfajaként említette a szekérrel nyomtatást. A nyomtató szekeret nehéz kőlapokkal vagy fatörzsekkel terhelték meg. Elterjedési térképe szerint szekérrel Szófiától keletre, Pirdop környékén és Ruszétől keletre, a dunai alföldön nyomtattak.

42 ZELENIN az ukránoktól és az oroszoktól írta le a szekérrel nyomtatást. Moszkvától északnyugatra, Tverben közönséges kocsi elé lovakat vagy ökröket fogtak, s azzal nyomtatták a zabot.

43 A szekérrel nyomtatás e területeken ugyanúgy alárendelt szerepet játszott, mint 37 BELLON Tibor, 1973. 154—158. 38 MEYER-LÜBKE W., 1909. 221—244.; PAMFILE Tudor, 1913. 201—213.; TROTZIG "Dag, 1943.; PARAIN Charles, 1938. 84—91.; DIAS Jorge, 1968. 186—202.; DEMTSCHENKO N. A., 1972. 243—277.; BERG Gösta, 1981. 174—186. 39 SCHEUERMEIER Paul, 1938. 95. 40 ECSEDI István, 1928. 82—83. 41 ECSEDI István, 1929. 30. 42 VAKARELSKI Christo, 1969. 20. IV. térkép. 43 ZËLENIN Dmitrij, 1927. 48. 500