Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

T. Bereczki Ibolya: Vezseny határhasználata a XVIII–XIX. században

volt lova, kocsija, ammeg gyalog dolgozott, szinte ott, mikor osztán már János báró megöregedett, hát, aszonta... meg már úgy változott akkor ám, nem tudom, hogy földhöz kell juttatni a népet, hát, kiosztotta a földet. De ez a földes rész, akinek födjük volt, ez, akik gyalog dolgoztak, ez a gyalog rész. Ügy osztották el. Ez a gyalogrész a Kotló, úgy hittak, emez meg a fődesrész, gazdáké lett."

40 Az 1980-ban 85 éves Zákány Lajos a következőképpen mesélte: „Négy dűlőbe volt a Vezsenyi Határ, ötezer hold volt az összes, fele Rét volt, fele meg a Fölső-föld. Mer ez valamikor valami uraságé volt, János báróé volt. Az én öreganyámnak az öregapja idejibe. Ezerhétszázas évekbe. Itt volt, ez volt a mesgye a házunk megett, ez az út meg oszt végig kimegy a szöllőig, ez a rész a másiké volt, a János báróé meg ez volt, a Tisza felől. De lehet, hogy a János báróé volt az összes. Kétfelé lett aztán szedve. Aztán attul lett a Bökönyei Zoltáné."

41 A jobbágyság idején a gazdákat kocsisjobbágyoknak is nevezték: „Akik ezek a kocsisjobbágyok voltak, itt kellett menni nekik segíteni hordásba, kukoricabetakarításba. Hűbéri földek voltak. A gyalogjobbágyoknak meg megin át kellett menni aratni, csépelni, aztán kukoricát törni, ezt, azt."

42 Ma is úgy tudják a vezsenyiek, hogy az egész határ egykor Podmaniczky Jánosé volt. A kiosztás során a kocsis jobbágy ok egy hely (telek) földet kaptak, amely 24 magyar holdból állt. Ez a 24 hold a Határban, az úgynevezett FeZső-fó'Zdön terült el. A gazdák a Tisza járta Réten is birtokoltak földet, de itt az emlékezet pontatlan, egyesek 4, mások 7, de 9 hold földet is számolnak egy hely határbeli föld után. A Rét túlnyomórészt kaszáló és legelőterület volt a múlt század közepén ; a több darabból álló járandóságot 120 kadrát Paptova (nádas) és Füzes egészítette ki. A kaszálóknak csak egy része került egyéni birtoklás alá, nagyobb fele a községé maradt, amely hat évente osztotta ki a gazdáknak. A birtok alapegysége a fertály és a fél fertály volt. Egy fertályt fél helynek számítottak, bár itt sem pontos egészen az emlékezet, van, aki az egész hely negyed részének (tehát hat hold Felső-földnek) tudja a fertályt. Az 1979-ben 83 éves Bús István szerint 196 porciót, ugyanannyiszor egy fertályt, s porciónként 12 hold földet mértek a Fölső-földön, és ez volt a réti területek birtoklásának az alapja. A Paptouából például 150 kadrát jutott egy porcióra. A 66 éves Lőkös Sándor 1981-ben így emlékezett vissza: „Ahogy menünk lefelé, mentünk lefelé a Réten, a bal kéz felőli rész, az a gazduraméké volt. Akinek a Határba volt földje. És a Határba akinek volt földje, azután volt járandóság. Vót fődes rész, akkor vót neki kaszálló ja, akkor vót neki Kurjantó ja, akkor vót neki nyilassá." A Felső-földeken folytatott, s a XVIII—

XIX. századból adatolt nyomásos gazdálkodás emléke eleven napjainkig. „A határbeli főd négyféleképp vót elnevezve. A kőút mellett Körösi-dűlő, a végibe: Első úti dűlő. Emez meg vót Közép-dűlő jobb kéz felől, a negyedik Kaszáló-dűlő, határos vót a várkonyi határral. Be vót osztva, hogy ebbe a dűlőbe ezt vetünk. Egy dűlőbe kukorica vót, háromba meg kalászos. Mikor learatták, akkor nyár végén kijártak a marhák legelni."

43 40 HAJDÜ József (1980) 80 é. ref. 41 ZÁKÁNY Lajos (1980) 85 é. ref. 42 BAJKAI Sándor (1982) 68 é. ref. „Ügyhogy eztet én még az öregjeimtül tudom, vót itt egy bíróviselt ember, Major Károly bácsi, és az magyarázta el, hogy ez hogy vót." 43 BÜS István (1979) 83 é. ref. A Felső-földek birtoklásából kimaradt gyalogjobbágyok réti földeket kaptak. A Rét jobb oldala a Gyalogrész volt, bal oldala a Gazdarész, azoké, akik266