Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Simon László: Korai avar kardok
Környe 75., 99. sír (és talán a 78. sír is), mindegyik a VI. század végéről, Mór-Akasztódomb 25. sír, a VI—VII. század fordulójáról, 77 Törökbálint 1., 2. sír a VII. század legelejéről. 78 Nagy valószínűséggel szintén e csoporthoz tartozik a visegrádi kard is, amelyet jól keltezhető csengelei analógiája alapján a VI. század utolsó harmadában, Vu. század legelején készíthettek. Az említett, nagyobbrészt egy időből, a korai avar kor első feléből származó temetkezések valószínűleg nemzetségfők, katonai vezetők sírjai lehettek. Feltehetően a 600 körül Csepelen eltemetett fejedelemben 79 tisztelhetjük egyik vezetőjüket, aki nyilvánvalóan nemcsak nekik parancsolt, hanem egy nagyobb országrészt (É-Dunántúlt) uralt. Ennek és az előbb körvonalazott csoportnak a szoros kapcsolatára mutat a csákberényi 150. sír kardja, amelynek ezüstveretei a csepeli arany karddíszek szegényesebb testvérei. Témánk szempontjából másik fontos terület a Duna—Tisza köze homokhátságainak északi része, azaz a Maros tiszai torkolatától és a Sió Dunába szakadásától É felé eső terület. Ezen a vidéken 25 lelőhelyről 46 kard, vagy kardra utaló veret került elő. Közülük 10 fegyver arany-, 13 ezüst-, illetve ezüst- és bronzveretekkel volt díszítve. A nemesfém veretes, ezen belül az aranyszereiékes kardoknak ez a magas száma — természetesen a velük együtt talált leletekkel összhangban — arra utal, hogy bizonyos időszakban ezen a vidéken volt az Avar Birodalom hatalmi központja, a kagáni székhely. Az újabb kutatások szerint ez a centrum a VII. század elején alakult ki; ezt megelőzően a „Duna, Bács, Baranya, Tolna megyei szakaszának két oldalán" helyezkedett el 80 Kagáni sírt ez idáig csak egyet ismerünk, ez Kunszentmiklós-Bábonyban bukkant föl. A 2 aranyveretes karddal is fölfegyverzett nagyfejedelem a VII. század középső harmadának vége felé tért meg őseihez. 81 A kagán családja és kísérete főrangú tagjainak sírjai Bócsán és Kecelen, 82 udvartartásának képviselői Kunszentmiklós melletti Kunpeszéren 83 temetkeztek. Ehhez a kagáni kísérethez tartozó katonai vezetők sírjait ismerjük Dabas-Paphegyról (Katalógus 38.) és legújabban — egy ezüst álcsattöredék alapján — Dánszentmiklősról is. 84 Bizonyos régészeti leletekből arra következtethetünk, hogy valamilyen kisebb rangú fejedelem szállásával e terület keleti részén, a Tisza közelében is számolni kell ebben az időben. Az alpári lelet (Katalógus 161.) az 1820-as években került Jankovich Miklós régiséggyűjteményébe. A háromszög és rombusz alakúan elrendezett granulációkkal díszített kardfüggesztőt valószínűleg gyöngyhuzalok keretezték. Legközelebbi rokona ennek a keceli kard arany függesztőpárja, de itt a granulált minták finomabbak, gazdagabbak. Az alpári lelet valószínűleg a Várdombon a VII. század első felében vagy inkább középső harmadában létesített előkelő családi sírkert egyik gazdag temetkezéséből származik. 85 Bóna István szerint ugyancsak az alpári Várdomb egyik feldúlt sírjából került ki az a csontbogozó, amelyen bekarcolt állatfigurák láthatók. 86 Ennek a tárgynak és a rákarcolt ábrázolásnak realisztikusabb változatát mutató analógiája az a mandjelosi darab, 87 amely mellett a karikás végű markolattal ellátott kardon föllelhetjük az alpári függesztő egyszerűbb változatát is. Két különböző alpári tárgy analógiájának és az egyiken meglevő ábrázolás megfelelőjének egy sírban való együttes előfordulása alapján fölteszem, hogy az alpári leletek is egy s ugyanazon sír mellékletei voltak eredetileg. 3—4 km-re az alpári Várdombtól, a ma Tiszaalpárhoz tartozó Tiszaújfalun az alpárival megegyező alakú, de kevésbé díszes ezüst függesztő (Katalógus 160.) látott napvilágot. Kada E. a levéltárban őrzött feljegyzések szerint a bokros-parti Szögi-féle bérleten megmentett sírjaiban 3 kardot talált, arany övdíszek társaságában. Ezekből ÉNy-ra kb. 30 km-re, Kecskeméten gazdag aranykardos sírra bukkantak 1973-ban. Érdekes, hogy erről éppen az a részlet hiányzik, amely a két előbbi leletben kardra utalt: a függesztő. 279