Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Simon László: Korai avar kardok

segítségével mutatta be. Amint arra röviden már 1968-ban is utalt, Ázsiának ezen a vidékén őrződött meg a belső-ázsiai nomád népeknél kialakult és a leggazdagabb avar sírokra is jellemző kardforma. 37 Első megfogalmazásában 1980 őszére elkészült Bóna Istvánnak a XIX. század nagy avar le­leteit újraközló dolgozata, amelyből néhány mutatványt már 1980. október 21-én megismerhettek a szakemberek a kecskeméti avar konferencián. 38 A korai avar kor számos lényeges részét érintő dol­gozatban Bóna I. kissé módosított rekonstrukcióval újrapublikálta a kunágotai kardot, elkülönítette a keszthely-fenékpusztai „Martinovka" sírok anyagát a többi keszthelyi lelettől, foglalkozott a bp.­farkasréti sírlelettel — hogy csak a témánk szempontjából fontos részleteket említsem. Emellett több részlettel, megfigyeléssel, időrendi pontosítással gazdagította a korszakról meglevő eddigi tudásun­kat. Kardokról részletesebben a fenékpusztai I. sír fegyvere kapcsán értekezett. Időben a legelső avar nemzedékekhez tartozónak, származásában „sztyeppéi típusú (hun kori formára visszamenő)" fegy­vernek értékelte a keresztvassal ellátott, egyenes, kétélű kardot. Egyetlen jó párhuzamának az aradac­meékai temető 85. sírjának ívelten hullámos bronz markolatellenzővel felszerelt kardját tartotta. Emellett megemlítette még azt a szentes-lapistói, szintén „Martinovka" típusú övkészlettel felszerelt avart, akinek fegyvere Csallány első közlése szerint ugyancsak keresztvassal ellátott kétélű kard volt. Bóna I. szerint az aradaci bronz markolatellenző a „későbbi szablya keresztvasak előfutára" és ennek későbbi változata — amint 1965-ben Szabó János Győző is írta — a tárnámérai X. sír egyélű (de fok­éles!) kard markolatellenzője. 383 Bálint Csanád és Bóna István nagyobb összefoglalásai után részben azokkal egy időben vagy ki­csit később közzétett új leletek érdemelnek figyelmet. Garam Éva a Fettichtől ismertetett zsámboki sírokat közölte újra. Ezáltal a két sír teljes leletanya­ga, köztük a kardpengetöredékek is publikálásra kerültek. Garam É. megállapítása szerint a legkoráb­bi avar temetkezések közé sorolt sírok a dány i, hatvan-boldogi és tarnamérai sírokkal, ill. temetőrész­letekkel együtt a Duna—Tisza közi korai avar megszállás északi határvonalát is kijelölik. 39 1983-ban jelen tanulmány szerzője publikálta a Nagykőrösön, másodlagos helyről előkerült, kardról és tokjáról leszaggatott arany véreteket. A tárgyak eredeti állapotukban egy karikában végződő markolattal, keresztvassal és hármas ívű függesztőkkel ellátott egyélű kardhoz és hüvelyéhez tartoz­tak hajdanában, amelyekről feltehetően még az avar korban leszaggatták őket. A teljes felületén reke­szekkel, ill. üvegberakásokkal díszített keresztvasdísz és függesztófülek egy, valamennyi rokon lelet­nél keskenyebb pengéjű fegyverhez tartoztak, ezért az feltehetőleg rövidebb is volt azoknál. Ennek oka talán tulajdonosa magasságával/életkorával magyarázható. 40 A szélesebb körű anyaggyűjtés be­bizonyította, hogy ez a hipotézis meglehetősen gyenge alapokon állt. Az 1980-as években jelentős leleteket eredményező feltárást vezetett Kunpeszér határában H. Tóth Elvira. Az eddig csak előzetes közleményből ismertetett leletanyagban több veretes kard is van. A kutatástörténet szempontjából most csak kettőre utalok. A bp.-csepeli kadveretekkel szinte azonos szereléke volt az egyik keresztvas nélküli kardnak, s ez végérvényesen eldöntötte a csepeli fegyver helyreállításának dilemmáját. 41 H. Tóth Elvira kutatásai nyomán valószínűvé vált az is, hogy a múlt század végén Peszéradács lelőhellyel a Nemzeti Múzeumba került ellentétes állású P alakú ezüst ve­retpár ugyanezen a lelőhelyen látott napvilágot. A szerencsés kezű ásató megtalálta ennek testvérpcl­dányát is a 27. sírban, mégpedig olyan környezetben (bőrréteg, csipesz, kés), amely egyértelműen utal e veretpár tarsolyfüggesztő szerepére. 42 Ujabban Mesterházy Károly fűzött megjegyzéseket e témához, az 1966-ban megmentett biharkeresztes-lencsésháti részleges lovastemetkezéses korai avar sír kardjának értékelésekor, Kiss Attila pedig egy korinthosi analógia alapján az aradac-meékai 85. sír kardjának bizánci eredetére hív­ta fel a figyelmet. 43 268

Next

/
Oldalképek
Tartalom