Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Simon László: Korai avar kardok

segítségével mutatta be. Amint arra röviden már 1968-ban is utalt, Ázsiának ezen a vidékén őrződött meg a belső-ázsiai nomád népeknél kialakult és a leggazdagabb avar sírokra is jellemző kardforma.

37 Első megfogalmazásában 1980 őszére elkészült Bóna Istvánnak a XIX. század nagy avar leleteit újraközló dolgozata, amelyből néhány mutatványt már 1980. október 21-én megismerhettek a szakemberek a kecskeméti avar konferencián.

38 A korai avar kor számos lényeges részét érintő dolgozatban Bóna I. kissé módosított rekonstrukcióval újrapublikálta a kunágotai kardot, elkülönítette a keszthely-fenékpusztai „Martinovka" sírok anyagát a többi keszthelyi lelettől, foglalkozott a bp.farkasréti sírlelettel — hogy csak a témánk szempontjából fontos részleteket említsem. Emellett több részlettel, megfigyeléssel, időrendi pontosítással gazdagította a korszakról meglevő eddigi tudásunkat. Kardokról részletesebben a fenékpusztai I. sír fegyvere kapcsán értekezett. Időben a legelső avar nemzedékekhez tartozónak, származásában „sztyeppéi típusú (hun kori formára visszamenő)" fegyvernek értékelte a keresztvassal ellátott, egyenes, kétélű kardot. Egyetlen jó párhuzamának az aradacmeékai temető 85. sírjának ívelten hullámos bronz markolatellenzővel felszerelt kardját tartotta. Emellett megemlítette még azt a szentes-lapistói, szintén „Martinovka" típusú övkészlettel felszerelt avart, akinek fegyvere Csallány első közlése szerint ugyancsak keresztvassal ellátott kétélű kard volt. Bóna I. szerint az aradaci bronz markolatellenző a „későbbi szablya keresztvasak előfutára" és ennek későbbi változata — amint 1965-ben Szabó János Győző is írta — a tárnámérai X. sír egyélű (de fokéles!) kard markolatellenzője.

383 Bálint Csanád és Bóna István nagyobb összefoglalásai után részben azokkal egy időben vagy kicsit később közzétett új leletek érdemelnek figyelmet. Garam Éva a Fettichtől ismertetett zsámboki sírokat közölte újra. Ezáltal a két sír teljes leletanyaga, köztük a kardpengetöredékek is publikálásra kerültek. Garam É. megállapítása szerint a legkorábbi avar temetkezések közé sorolt sírok a dány i, hatvan-boldogi és tarnamérai sírokkal, ill. temetőrészletekkel együtt a Duna—Tisza közi korai avar megszállás északi határvonalát is kijelölik.

39 1983-ban jelen tanulmány szerzője publikálta a Nagykőrösön, másodlagos helyről előkerült, kardról és tokjáról leszaggatott arany véreteket. A tárgyak eredeti állapotukban egy karikában végződő markolattal, keresztvassal és hármas ívű függesztőkkel ellátott egyélű kardhoz és hüvelyéhez tartoztak hajdanában, amelyekről feltehetően még az avar korban leszaggatták őket. A teljes felületén rekeszekkel, ill. üvegberakásokkal díszített keresztvasdísz és függesztófülek egy, valamennyi rokon leletnél keskenyebb pengéjű fegyverhez tartoztak, ezért az feltehetőleg rövidebb is volt azoknál. Ennek oka talán tulajdonosa magasságával/életkorával magyarázható.

40 A szélesebb körű anyaggyűjtés bebizonyította, hogy ez a hipotézis meglehetősen gyenge alapokon állt. Az 1980-as években jelentős leleteket eredményező feltárást vezetett Kunpeszér határában H. Tóth Elvira. Az eddig csak előzetes közleményből ismertetett leletanyagban több veretes kard is van. A kutatástörténet szempontjából most csak kettőre utalok. A bp.-csepeli kadveretekkel szinte azonos szereléke volt az egyik keresztvas nélküli kardnak, s ez végérvényesen eldöntötte a csepeli fegyver helyreállításának dilemmáját.

41 H. Tóth Elvira kutatásai nyomán valószínűvé vált az is, hogy a múlt század végén Peszéradács lelőhellyel a Nemzeti Múzeumba került ellentétes állású P alakú ezüst veretpár ugyanezen a lelőhelyen látott napvilágot. A szerencsés kezű ásató megtalálta ennek testvérpcldányát is a 27. sírban, mégpedig olyan környezetben (bőrréteg, csipesz, kés), amely egyértelműen utal e veretpár tarsolyfüggesztő szerepére.

42 Ujabban Mesterházy Károly fűzött megjegyzéseket e témához, az 1966-ban megmentett biharkeresztes-lencsésháti részleges lovastemetkezéses korai avar sír kardjának értékelésekor, Kiss Attila pedig egy korinthosi analógia alapján az aradac-meékai 85. sír kardjának bizánci eredetére hívta fel a figyelmet.

43 268