Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Simon László: Korai avar kardok
függesztőfüles) típusra, illetve kunágotai, (tiszaalpár-) tiszaújfalui típusra osztotta az avar „kardokat". Előbbi csoportba a peszéradácsi, törökkanizsai (Katalógus 130.), csepeli, páhi, (kun) madarasi, győri 755. és 817. és zsámboki 1—2. sírbeli leleteket, utóbbiba az akkor még ismeretlen lelőhelyű tiszaalpár-várdombi és egy szórvány gátéri tartófület sorolta. Mindemellett megjegyezte, hogy a két változat ugyanabban a korban egymás mellett létezett. Ez a tipológiai felosztás — mint láttuk — a függesztőveretek különbözőségén alapult, nem magán a fegyveren. Ezt azonban nem lehet számon kérni Fettichtől, mivel a kardpenge legtöbbször darabokban vagy úgy sem jutott múzeumba. Sőt! Fettich nagyságát jelzi, hogy jó tíz évvel később a nála lényegesen nagyobb anyaggal dolgozó Csallány Dezső, aki több tucat ásatásból származó ép kardot is közzétett, többé-kevésbé ugyanerre az eredményrejutott, 60 évvel később pedig Bálint Csanád éppen a kardfüggesztők szerinti tipológiai felosztásban látta az osztályozás legfontosabb ismérveit. Állást foglalt Fettich az eredetkérdésben is: egészen az Achaimenida-birodalom koráig követte visszafelé a P alakú tartófüles kardokat. Nézete szerint innét a szkíták közvetítésével terjedt el az a kardforma, amelyet egyébként régi típusként is jellemzett. Fettich után — mint említettem — Csallány Dezső szentelt figyelmet az avar kori kardoknak. A szentes-lapistói sírlelet közlésekor a keresztvasas kétélű kard kapcsán annak eredetkérdése szempontjából fontos Han-kori kínai, hosszú, kétélű, rövid keresztvasú fegyverekre figyelmeztetett. 7 Hat évvel későbbi tanulmányában ugyanennek a kardnak a leírásakor már nem említette a keresztvas lenyomatát, és a fegyvert a pápa-úrdombi 1. sír hosszú, egyenes, kétélű, keresztvas nélküli kardjával azonos típusként mutatta be 3 , az avarok körében való elterjedését pedig bizánci hatással magyarázta. 9 Csallánynak ez az 1939-ben megjelent dolgozata az avar kardok osztályozásának alfája és ómegája lett. Nem véletlenül, hiszen tipológiai osztályozása a már közölteken kívül 32 új, a szegedi múzeumben őrzött, zömében ásatáson, tehát „hiteles" körülmények között talált fegyveren alapul. Noha némelyikről utóbb kiderült, hogy szablya 10 , ez a tévedés alig érinti megállapításainak lényegét. Ebben döntő szerepet játszott Csallány módszertani újítása. Ő ugyanis egy-egy kard keltezésénél az adott sír valamennyi rendelkezésre álló leletét figyelembe vette. Megállapításainak rövid summázata a következő: Csallány formai és területi elkülönülést látott a kiszombori—deszki, illetve a csengelei kardok típusa között. Előbbiek fő jellegzetességének azt tartotta, hogy markolati részük ovális keresztmetszetű bot, pengéjük kétélű, egyenletesen keskenyedő. Anyaggyűjtése szerint a kétélű kardok a Tiszától keletre, az egyélűek a Tiszától nyugatra terjedtek el inkább. A kétélű szálfegyverek túlnyomó része keresztvas nélküli; néha rövid, ovális markolatvédővel, vagy rövid keskeny, díszített keresztvassal készült. Ugyanez jellemzi az egyélű kardokat is. A csengeleihez hasonló példányok közös jellemzői, hogy egy-, vagy kétélűek, karikában végződnek, keskeny, rövid keresztvasszerű nyúlvánnyal ellátottak, függesztővereteik hármas ívelésűek és kísérőleleteik a korszak legpompásabb, legszebb tárgyai. A P alakú és a hármas ívű függesztőfülekről külön-külön tipológiai-időrendi besorolást készített. Ezek és a kísérőleletek segítsége alapján alkotta meg a korai avar kardok relatív időrendi besorolását, miszerint az időszak első felében zömében kétélű kardokkal hadakoztak az avarok; később elterjedt a keresztvas alkalmazása és az egyélű fegyverek használata vált népszerűbbé. Jó 20 évvel későbbi megfogalmazásban: „A kardok időrendi tagozódást mutatnak. A Tiszavasvári-Koldusdomb 1. sír kardja kétélű, egyenes, keresztvas nélküli példány. Egyélű, keskeny pengéjű, keresztvas nélküli változata ennek a Tiszabercel-Vékásdűlő 3. sír kardja, mely időben párhuzamot mutat. A VII. század második felét képviseli a tiszavasvári-téglagyári egyik sírból származó kard. Egyélű, egyenes keresztvassal bíró példány, amely a tiszavasvári általános iskola szertárában konzerválás hiányában elpusztult. Utóbbival azonos idejű a tiszaeszlár-sinkahegyi egyélű, keresztvassal bíró egyenes vaskard." 11 Ez a 264
