Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Farkas Péter: Üzenet a völgyből

Érdemes megfigyelnünk az előző mondatok jellemzésre szánt szavait: görögségkultusz, klasszicizmusszeretet, nagy műgond, csendesség, legszebb. Nagyságról nincs szó. S ha minden értékelő műből összegyűjtenénk az Áprily-művek minősítő jelzőit, akkor is ,,csak" ilyen gyűjteményünk lehetne: szép, kristálytiszta, dallamos, míves stb. Úgy vélhetjük, hogy a legtalálóbb megfogalmazás e költészet jellemzésére mégis CZINE Mihálytól származik, aki szerint az öreg Aprily elmulasztotta ugyan annak lehetőségét, hogy nagy lírát alkosson, ámde az, ami lantján megszólalt „az ember dallama ' '. Itt ellentmondás van. Az ember dallamát megtalálni ugyanis nem egyéb, mint nagy lírát teremteni. S ennek a nagy lírának a titka nem a szépség, nem a gondosság, nem a tisztaság, hanem a szeretet. Aprily mindent és mindenkit átölelő szeretete, s megértése annak, hogy „Amit szeretetből teszünk, mindig jón és rosszon túl történik."

5 Jón és rosszon túl, mert a szeretetből fakadt dallam, maga az ember, az ember teljességének dallama, maga az éthosz. A következő sorok ennek az éthosznak, ennek a nagyságnak a jellemvonásait keresik, kiemelve ezek közül is azokat, melyek a mának üzennek a „völgyből", a múltból. Erdély Ámbár végső célunk a teljes Áprily-életmű értelmezése úgy, hogy a visegrádi völgyben született költeményeket tekintjük kulcsnak az egészhez, lehetetlen szót nem ejteni az előzményekről Erdélyről. Hiszen CZINE Mihály szerint is „A pesti és visegrádi környezetben született verseken is átüt az erdélyi élmény."

6 Az „elhagyott [erdélyi- F. P.] tájak és a több évszázados mélységű múlt vonzása a »szívéig ér« írja Aprily Budapestre kerülésével kapcsolatban GYŐRI János is.

7 Ez az erdélyi élmény és vonzás egyrészt teljesen természetes, magyarázatra nem szoruló, hiszen Aprily több mint négy évtizedet élt Erdélyben, beleértve ebbe az időbe az embert oly nagyon meghatározó gyermekkort s az ifjúság esztendeit. Az lenne a furcsa, ha Aprily nem volna erdélyi érzésű. De az volt, s valóban mindig is az maradt. Erdélyisége azonban mégsem ilyen egyszerű. Azért nem, mert olyan korban (is) élt túl a Királyhágón, amikor az erdélyiséget (hogy maga a fogalom sem egyszerű helymegjelölés, hanem tartalmas legyen) meg kellett teremteni. Aprily Lajos pedig részese volt az erdélyiség fogalmi és gyakorlati megteremtésének, művei is alapvetőek tehát az erdélyiség, ideológiai síkon a transzilvánizmus kérdéseinek tisztázásához. A transzilvánizmus azonban nehéz dió. SZEMLÉR Ferenc figyelmeztet arra, hogy „ennek a jelszónak más volt a tartalma Kuncznál, más Kosnál és megannyira más Kovács Lászlónál, hiszen maga is meghatározhatatlan ködösségekben veszett el".

8 Ezt a meghatározhatatlan ködösséget POMOGATS Bélának sikerült megnyugtatóan eloszlatni tanulmányában.

9 Innen, s a transzilvánista szépirodalmi művek egész sorából tudjuk, hogy a transzilván ideológia kimunkálóinak egyik központi kérdése volt az erdélyi jelleg, az erdélyi lélek meghatározása. Igaz, mondja POMOGATS Béla, Láng Gusztávra hivatkozva, hogy ez az erdélyi szellem sohasem létezett, mégis érdekes, amit a kortársak hitéről elmond. Eszerint „A bölcs egyensúlykeresés, a türelmesség, a nyugalom és a valóságismeret voltak azok a tulajdonságok, amelyekben a transzilván ideológia az »erdélyi lelket« megragadni és leírni igyekezett."

10 Az erdélyiség, az erdélyi szellem, jelleg meghatározásának igényét nyilvánvalóan a Romániához csatolás vetette fel. A Romániában élés szempontjából nézve POMOGATS Béla szerint az „erdélyi gondolatban a romániai magyar középrétegek »mi-tudata« öltött alakot. A nemzetiségi lét és a romániai társadalom feltételei között az erdélyi ideológia egyszersmind befolyást gyakorolt az egész erdélyi magyarságra, benne a széles népi rétegekre. Ezeknek a népi rétegeknek a »mi-tudat«-át is részben a transzilvánista ideológia fogalmazta meg. A nemzetiségi középrétegek és tömegek »mi-tudat«-a, mint Gáli Ernő kifejtette, a va504