Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Tóth Tibor: Törös László (1898–1986)
AZ ARANY-KULTUSZ KIFEJLESZTŐJE Arany János emlékének ápolását Nagykőrösön nem Tőrös László indította el. A nagy költő iránti tisztelet már akkor megszületett, amikor 1860-ban eltávozott a városból, s a költő halálával ez csak fokozódott. TŐRÖS László írja le egy tanulmányában, hogy a nagykőrösiek küldöttséggel vettek részt Arany temetésén, 16 a költő iránt érzett vonzalom íratja meg Benkó Imrével az Arany tanárságáról szóló könyvet, 17 s a végtelen tisztelet állíttatja fel a várossal a ma is meglevő szobrot a templomkertben. Tőrös László idekerülése után csak folytatta a már elkezdett munkát: pontosabban kiszélesítette, gazdagította, tudományos alapokra helyezte. A nagykőrösi Arany-kutatás kiindulópontja a Györe János által létrehozott Aranyszoba volt a gimnáziumban. Ebben már az első időkben azokat a relikviákat állították ki, amelyeket a kegyelet és a jószívű ajándékozás gyűjtött össze. Tőrös László ezt a gyűjteményt fejlesztette tovább előbb a régi Arany-szoba keretei között, majd az Arany János Emlékmúzeum létrehozásával. Az emlékmúzeum 1957 őszén nyílt meg nagy országos ünnepség keretében. Az itt kiállított gyűjtemény már legnagyobbrészt Tőrös László munkájának eredménye volt. Az eddig meglevő anyagot szívós kutatással gazdagította: számos Arany javította egykori iskolai dolgozatfüzetet, több családi emléktárgyat, illetve korabeli könyvkiadványt gyűjtött egybe, melyekkel a kiállított anyag páratlan volt a maga nemében, mint iskolai múzeum pedig egyedülálló. A Tőrös László által összegyűjtött Arany-emlékek azóta a városi Arany János Múzeumba kerültek, s alapjává lettek az ott látható nagyszerű állandó kiállításnak. Tőrös László azonban nemcsak a tárgyi emlékeket kutatta fel, hanem irodalomtörténeti munkát is folytatott Arannyal kapcsolatban. E munka elismeréseként az Akadémiai Kiadó gyűjteményes kritikai Arany kiadássorozatban ő szerkesztette a költő nagykőrösi vonatkozású írott emlékeit tartalmazó fejezetet. 18 A gyűjtemény különlenyomatban is megjelent, Nagykőrösi Arany Emlékek címmel. A kiadvány 155 dokumentumot tartalmaz; köztük találhatók a dolgozatokra írt bíráló szövegek, az Arany készítette iskolai rendtartástervezet, valamint a Gyulai Pálnak írt híres önéletrajzi levél is. 1974-ben jelent meg TŐRÖS László Arany János Nagykőrösön 19 című műve, mely összefoglalója mindannak, amit irodalomtörténészként Aranyról alkotott. A könyvről a lektor, a jeles Arany-kutató, a jó barát: KERESZTURY Dezső a következőket írta: „Tőrös László érdemes s a maga területén eredményes munkása az Aranykutatásnak. Azon kevesek közé tartozik, akik nem a másodlagos Arany-irodalomból merítenek csak, hanem megukból a forrásokból... Háromnegyed százada került ki nyomda alól az első és egyetlen összefoglalás Arany nagykőrösi életéről, mely azonban csak a tanárságát dolgozta fel. Azóta sok új adat merült fel erről is, más vonatkozásban is sok félreértést kell tisztázni. Ez vezette Tőrös László tollát: nála aztán sok szempontból vonul fel Arany nagykőrösi élete." 20 A főbb fejezetek címe világosan tükrözi, mit akart Tőrös László könyvével bemutatni: Arany János a katedrán, Arany János irodalmi munkássága Nagykőrösön, Arany magánélete Nagykőrösön. Újnak számít a Törös-könyv abban, hogy mélyrehatóan elemzi az Arany gyerekek nagykőrösi kapcsolatait. Főleg az érdekes, amit Juliskáról tudunk meg. A felnövő gyereklány első szerelméről is ír Tőrös László, továbá arról a színészi teljesítményről, amelyről annak idején Jókai Mór is említést tett egyik cikkében. Eredeti az a beszámoló, amely az Arany korabeli tanári vicclapot, a Charivarit ismerteti, vagy még inkább az, amelyben az Arany által Mentovich Ferenc ellen szerkesztett Contra-Charivarit mutatja be. 542
