Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Kerényi Ferenc: Egy népszínmű tanulságaiból (Abonyi Lajos és A betyár kendője)

Megkötözik Gyuri Bandit kötéllel, Nem gondolta Gyuri Bandi magába, Úgy kísérik szolgabíró elébe, Hogy a szél az akasztófán lógázza. Felakasztják Gyuri Bandit egy fára, Kása Zsófi csak magában siratja, Csak úgy fityeg mostan önnön magába. Hogy Bandiját a szél ekkép lógázza. Az 1846-ban közölt balladához képest az 1858-ban publikált novella („Beszély egy régi nótából") több topográfiai változást mutat: Szegedről a hosszan és szívből dicsért Nagykőrösre került át a cselekmény, említik benne Tiszavezsenyt (onnan jött Örzsi), a vashalmi csárdát, a Nagykőrös külterületéhez tartozó Gógányt (ott ölték meg a kendőt áruló Móric zsidót és társát). Mindez megfelel Abonyi vallott munkamódszerének: „.. .tárgyamul mindig a nép közt megtörtént eseményeket, történeteket választom s az idealizált mesét, alakot ezekhez idomítom."

11 Hasonlóképpen Kéky Lajos idézte fel — Abonyi születési centenáriumán — az Ágai Adolffal együtt látott-hallott Szeredi Marcsa nótázását; eszerint a betyárszerető, szilaj lány lett volna az élő mintája Buzi Zsófinak, Ágai pedig róla mintázta Violka Vera alakját.

12 A dramatizálással kapcsolatban Láng Menyhért óta mindenki említi Felekiné Munkácsy Flórának^ a Nemzeti Színház tagjának kezdeményező szerepét, ehhez azonban filológiai fogódzót nem találtunk. A novella — a IV. felvonás tárgyalási jelenete kivételével — készen kínálta a helyszíneket és a jelenetezést. Megmaradt tehát a két asszony, a szelíd, kedves feleség, Örzsi és a szilaj, érzéki Zsófi között őrlődő, betyárrá züllő Gyuri Bandi alaphelyzete; a feleség meggyilkolásának története (a novellában az éjszakai kincsásás régi és hálás motívumával egyesítve); a letört ág és az asszony megmenekülésének szinte csodaszerű véletlenje; a más néven, Zsuzsiként új életet kezdő Örzsi éledező érzelme Kulcsár Nagy András iránt; féltve őrzött titka házas voltáról, amely így természetesen félreértések forrása lesz, ideértve, hogy a rabláskor kiengedi elfogott férjét. Adott a befejezés is: Gyuri Bandi elítélése és kivégzése után Örzsi kezét nyújthatja Andrásnak. Fel kellett dúsítani azonban a városban, a Kulcsár Nagyné házában játszódó eseményeket (П. felvonás, 1—13. jelenet). András a novellában a Zsuzsinak hitt Örzsi iránti szerelemtől komor, ezért nem jár sehová. A népszínműben Abonyi kísérletet tesz a szerelem kiváltotta hatás megjelenítésére, a mulatós András itt (a korai népszínmű kedvelt és gyakori tékozló vagy játékos figurájának jogutódjaként) éppen frissen támadt vonzalma miatt utasítja el cimboráit, Csepü Benjámin szabót és Kajszin Dárius borbélyt, akiknek alakja szintén erős színpadi hagyomány átvétele és továbbépítése. A mesteremberek ironikus ábrázolása a bécsi tündérbohózatból (Nestroy Lumpáci vagabundusa volt ennek iskolapéldája) került át a korai magyar népszínműbe, Kajszin pedig Szigligeti Hugli borbélyának (Két pisztoly, 1844) „egyenesági leszármazottja". E változtatással, a szerelmi bonyodalom ellenpontozásával (Gyuri Bandi elzüllése a szenvedély, András megjavulása az egyelőre plátói érzelem hatására) új és hatásos elem ígérte a színpadi sikert. A novellához képest új és hálás szerepet kínáló epizódfigura az agglegény Nagy Ferenc is — aligha született volna meg Jókai Mór regényének, az Eppur si muovénak (megj. 1871) Béni bácsija nélkül. Az életképek sorozatából való szerkesztésmód (e hatásos mozaikok mutatják egyébként Abonyi elbeszélőművészetének legjobb oldalát) tehát megmaradt, csupán más, értelemszerűen színpadi játékhagyományokból is merített. A legtöbb gondot a IV. felvonás okozta. A novella megoldása szerencsésnek nevezhető: Bandi — magához véve a Móric zsidó megöléséből származó tárgyi bizonyítékot, a kendőt — lovára ül és elindul Nagykőrösre, hogy magára vállalja a gyilkosságot is, amelynek történetét csak az imént, a szemtanú Zsófitól hallotta. Sorsának beteljesedéséről pedig a tagosításnál dolgozók énekelnek, a Gyuri Bandi-ballada záróstrófáival. E motiváció a színpadon nem hatott, Abonyi — úgy tűnik; — mégis kísérletezett vele. 1871. november 3-i levelében Feleki Miklós említi Sch... nét, aki „egészen ki marad, csak a tény a kendővel combinatio386