Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Kovács József László: Mezővárosi irodalom és művelődés a hódoltság peremén (Ráckeve XVI–XVII. százada)

TORMASSY János halasi lelkész 1810 körül írt kéziratában. Majd így folytatja: ,,Igaz, hogy Ráckevinél az akkori eklézsiák közt is népesebbet tudunk mutatni, de gyönyörűségesebb, egészségesebb és az élelemre nézve alkalmatosabb fekvésűt nem tudunk egyet is."

68 Ráckeve a megye közepén van, itt élt legtovább Szegedi Kis István, s már ez is a székhelyre, a catedra Petri-ro, emlékeztette a megválasztottakat, és jó volt az iskolája is. ,,... már 1563-ban olyan oskola volt itt, amelyben a görög nyelvet és a bölcsészetnek azon részét, mely azt adja elő, hogyan kell tudományosan vitatkozni, (dialectikát) tanított Szebeni János." Az 1652-es zsinat rektorainak aláírásából egyenesen arra a következtetésre jutott TORMASSY, hogy Kecskeméten, Kőrösön, Patajon Ráckeviben és Decsen gimnázium lehetett, mivel ezeken a helyeken philippista, rhetor és dialectica tanulók voltak, és a diákok mestereiknek, akár hazai polgárgyerekek, akár máshonnan valók voltak, két forintot fizettek. Az persze lehetséges, hogy hol itt, hol ott egy-egy jól képzett tanító magasabb szintű oktatást folytatott, ez azonban nem lehetett más, mint lappangó, alsógimnáziumi képzés. Mindez együtt arra mutat, hogy a XVI. századi Ráckeve, mint gazdag kereskedőváros, mint a reformáció XVI. századi székhelye, jobban járt a környék községeinél. A szultáni birtokokhoz hasonló — ha nem is akkora — védettséget jelentettek török bérlői, a török basa itt őrzött öszvérnyájai, amelyet időnként ugyancsak elhajtottak az egriek. így biztosabb, védettebb hely is volt a környéknél, nagyobb volt a szellemi rangja is. 1588-ban Pilis megye adójegyzéke szerint Szentmiklóson, Csepelen és Tökölön kívül nincs lakott porta. Dienes István makádi református pap novellisztikusan kerek történetben jegyezte fel, hogy az adonyi töröktől való félelem miatt menekültek egy éjszaka a szomszédos Gyála és Simonfa lakói Makádra.

69 A 15 éves háború borzalmai azonban elpusztították Ráckevét is. Talán mindjárt 1591-ben. Ekkor ölték meg ugyanis kóbor törökök saját házában Skaricza Mátét, március 21-én. Kétségtelen, hogy vele korának egyik legszínesebb életű embere pusztult el, aki a keviek és mestere segítségével három évet töltött külföldön, mégpedig Olaszországban is, ahová reformátusok ritkábban jártak. Még életben találta beteg mesterét, ő temette el, majd átvette örökét. Jellegzetes magyar sors jutott itthon Skariczának: a hazai közvélemény tőle várta a teljes zsoltárfordítást, de sohasem készült el vele, mert megölte egy török martalóc. Ekkor pusztulhatott el a város, ekkor váltak földönfutóvá azok a bírák is, akiket arra intett, hogy gondjuk legyen a szegény népre, éljenek jámborul, kíméljék a nyomorultakat. Ne nézzék a köznép háládatlanságát, mert ha nem köszönik is meg a munkát, várjanak jutalmat Istentől. Az ki ez énököt versökben foglalta, Az bírák szömélyét ő meg nem utálta. Tanítani őket jó kedvvel akarta, Az ki jobban tanít, azt szabadon hagyta.

70 A felégetett városból szétfutottak a bírák és szétfutottak a vezetők figyelmébe ajánlott szegények. Legalább tízéves bujdosásra jutott a város, mert „Ráckeve második megszállását" 1605-től jegyzi csak fel a nótárius. ,,... jó gondviselő bíráknak dicséretre méltó forgolódásokat nem akarván el halgatni így tudjuk a következendőknek jó például rendben." A jó gondviselő bírákról írt feljegyzések valószínűleg nyolcvan évvel később kerültek a jegyzőkönyvbe egy írói hajlamú nótárius, Kunszabadszállási Mihály szorgalma nyomán. Az ő idejéig ugyanis csak változatosan szerkesztett mondatokban főleg a bírák neveit leljük a jegyzőkönyvben, és egy-egy nevezetesebb kevei eseményt, de csak olyan röviden, ahogy utólag összegyűjtve az adatokat, adatközlők nyomán, a nyolcvan évet visszamenőleg rögzíteni lehet. így a bírák érdemeiből idézve: „Első bírák városunk igazgatására állíttattak elől". 1606-ban „viselték az Újonnan Szállott városunknak dicséretesen gongyát". Mások „hűségesen jártának el gondos és súlyos tisztekben." Vagy „voltának választott becsületes gondviselő Bírák". Máskor pedig az idők nehézségét is érzékelteti a hozzáfűzött mondat: „vonták az igát 25