Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Miklós Zsuzsa: Középkori épület és kőbánya a nagymarosi Malom-völgyben

is, amely a XVÍI—

XVIII. századi térképeken Régi Malom Hely, Molendini Locus, Mola Antiqua szerepel.

7 (1. kép, 6. lelőhely). A kolostortól D-re kb. 3 km-es szakaszon összeszűkül a völgy, s kétoldalt meredek oldalú, településre alkalmatlan hegyek, dombok szegélyezik. A Szilfaforrástól a Malomvölgyi-patakba ömlő kis patak torkolata táján szélesedik ki ismét a völgy, s egy darabig enyhe lejtésű, majd hirtelen meredekké váló, s lapos tetőben végződő fennsík kíséri. Az egyik ilyen kedvező adottságú dombtetőn őskori és XII—

XIII. századi leletek utalnak az egykori településre

8 (1. kép, 8. lelőhely). Ettől kissé északabbra található az ásatással is megkutatott „Hév Kut Rudera" s felette egy kőbánya. Ezeket s a közelükben levő völgyzáró gátakat alább részletesen ismertetem. Az épületromra Dávid Zoltán hívta fel a figyelmet, aki az 1694-es térkép alapján megközelítően lokalizálta a lelőhelyet. Feltételezése szerint középkori fürdő lehetett, amely a toronyaljai kolostorhoz tartozott, vagy esetleg a visegrádi királyi udvar virágzása idején létesült.

9 A Dávid Zoltán által említett térképen Hév víz néven téglalap alakú, négy helyiséges épület alaprajzot ábrázolnak, É-i oldalán négyzet alakú kiszögelléssel

10 (2. kép). Egy XVIII. századi térkép az 1094-essel szinte teljesen megegyező alaprajzot jelez, csupán annak DK-i sarkát egyszerűsítette le.

11 Karpe Mihály 1780 körüli térképe igen részletes; a pataikot itt Almás Patakénak nevezik. A rom — Hév Kut Rudera — e patakba É felől befolyó, forrás táplálta kis érnél, erdő borította domb alján helyezkedik el. A forrást közvetlenül az épület egyik falánál jelzi a térkép. Magát az épületet — hosszabbik oldalán nyitott — trapéz alakúnak ábrázolja, amelyet mindkét irányban egy-egy osztófal tagol. A falakhoz Ny felől mintegy 150X150 m-es, rövid vonalkákkal körülhatárolt térség csatlakozik. A térkép szerint az egész domboldalt erdő borítja, ennek és az épület területének kivételével. A vonalkákkal körülhatárolt terület belsejét rövid vízszintes vonalakkal töltötte ki a rajzoló, talán rétet jelezve. A falak aljában D felé hájadó út átvezet ezen a térségen. Az épülettál É-ra és D-re egy-egy völgyzáró gát látható. Ezektől É-ra és D-re vizenyős területet ábrázol a térkép. A D-i gát mellett Mola — malom — felirat szerepel. E felett is négyzet alakú, kis vonalkákkal körülhatárolt térség látható. A térkép által szaggatott vonallal jelzett út megfelel egy ma már csak részben használt, Zebegénybe vezető út nyomvonalának

12 (3. kép). Ez a terület jelenleg Nagymaroshoz tartozik. A romok a Zebegényből a törökmezei turistaházhoz vezető turistaút mentén, a turistaháztól ÉNy-ra, légvonalban kb. 800 m-re találhatók (4. kép). A lelőhely egész területét öreg gyertyános erdő fedi. A falnyomok a Malomvölgyi-patak jobb partján, a patakra enyhén lejtő hegyoldal alsó részén figyelhetők meg. Falsík az ásatás előtt csak egy helyen, a DNy-i falnál volt látható, újkori bolygatás következtében. A lelőhely nagy részén csupán a kő- és habarcstörmelékes, kiemelkedő sávok jelzik a falak irányát. A domb alján mocsaras, tocsogós terület húzódik, amelyből jelenleg 1—1,5 m-re emelkedik ki a lelőhely D—DK-i széle igen sok kő, habarcs és tetőfedő cserép törmelékkel. A romok pontos helyére Hazafi Ferenc zebegényi lakos hívta fel figyelmünket. Ugyanő a felszínen egy piszkei vörös kőből készült szék ülőrésztöredéket és egy patkót talált.

13 Terepbejárás során egy malomkőtöredéket és egy fehér, mélyen hornyolt fazékoldalt gyűjtöttünk.

14 Az 1780-as évekből származó térképen ábrázolt völgyzáró gátak és a malom maradványa ma is megfigyelhető. Az É-i gát kb. 45 m hosszú, 1,5 m magas. 480