Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)
Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században
lékezik a sarlós aratásra: „Nem volt egyenes, hajlott volt: az egyik vége feléhullámo3 a salló. A tarló az egyik helyen rövidebb volt, a másik helyen meg magasabb. Nem egyenest vágta le, mint a kasza. A salló olyan volt, mind a hódvilág, amikor félen van. Nem volt foga, sima volt, meg kellett kalapálni. Az: asszony is vágta, meg a férfi is, aki hozzáfért. A kéve rendes volt, mind a búzának. Egyformára rakták a markot. Abba az időbe mindent, búzát, árpát, rozsot sallóval vágtak"! 183 Vö. Takács L., 1970/b; Kosa L., 1967. 22—40. 184 Ez utóbbi megnevezés gyakoribb, és nincs kétségünk afelől, hogy ebből rövidült a kötetlen kezelés terminológiájaként használt takarás szó! A kérdéshez vö. Tálast I., 1957. 219—236. 185 Wellmann I., 1967. 204. Tápióság. 186 Wellmann I., 1967. 249. 187 A kérdéshez 1. Tálasi I., 1978. 309—354.; Balogh I., 1957. 270—299.; Balassa I., 1945. 26—30. 188 Az eszközváltás különböző útjaihoz 1. Tálasi L, 1974. 330—333.; Varga Gy., 1965. Balogh L, 1965/a. 349—428. 189 A kérdéshez 1. még Kosa L., 1967. 22—40. 189a Wellmann L, 1967. 239. 190 Kialakulásának még vázlatos ismertetésére sem vállalkozhatunk. Dinnyés L, 1984. két rövidkaszát mutat be Nagykátáról, használatukat a XII— XIII. századra téve. A témakörhöz 1. Takács L. 1968, 1969, 1970/a.; Tálasi I., 1973. 309—354. 191 A kasza kérdésével bő irodalom foglalkozik. Legrészletesebb leírása, amelyet feldolgozásunknál is figyelembe vettünk: Kiss L., 1926. 86—93.; Balogh I., 1957. 271.; Ikvai N., 1967. 109—112.; Nagy Gy., 1954. 173.; Tálasi I., 1978. 309—354. 192 Az elnevezésekhez vö. Tálasi I., 1957. 237—251. 193 Vö. Györffy L, 1926. 8. 194 Értelmezéséhez 1. Ujváry Z., 1969. 55. 195 A ceglédi múzeumban négy marokszedő kampó található a területről. 196 A ceglédi múzeum gyűjteményében levő sorozat darabjait Tápióbicskéről, Tápiószeléről és Káváról vittük be a gyűjteménybe (6 db). 197 A kérdéshez 1. még Balassa I., 1945. 26—30.; Balogh I., 1965/a. 349—428.; 1957. 270—291.; Tálasi L, 1957. 217—251. 198 Vö. Balassa L, 1956. 401—442. 199 Vö. Wellmann I., 1967. a felsorolt falvaknál. 200 A kérdéshez 1. Ikvai N., 1961. 149.; Korompay В., 1950. 29—39.; К. Kovács L., 1950. 41—89. 201 „Négyesbe a legszebb, csudára énekel. Ha meghallotta vóna az én feleségem, meg én, meg a bátyám és a felesége (cséplését), össze voltunk szokva a munkába; azt monta volna, hogy nem is tudom, hogy ezek hun tanúták. Magnóra köllött vóna venni. Beágyaztunk négy sorba. 25 lépés volt egy sor; míg végigmentünk, nagyon szépen hangzott. A szérő olyan vót, mint a ház közepe. Tiszta. A szegényebbek csak így csépeltek. Elvertek egy csomót és futottak vele a malomba." (Elmondta Sárközi József 75 éves, Üri.) — A ceglédi Kossuth Múzeumban Tápióbicskéről 6, Tápiógyörgyéről 2, Farmosról 1 cséphadaró található. 202 Wellmann I., 1967. a felsorolt falvak mindegyikénél. A témához sorozatosan felhasználtuk Hoffmann T., 1963. munkáját. 203 Galgóczy K., 1877. II. 133. 204 Az adatokat vö. Nagy Gy., 1954. 1963. 205 Ikvai N., 1963. MNA Farmos, Medgyes István 91 éves. 206 Wellmann I., 1967. 254—255. 207 Vö. Ujváry Z.. 1969. 129. 208 Wellmann L, 1967. 251, 255, 245. 209 A cséplés változásaihoz 1. Balogh L, 1965/a. 370., Hoffmann T., 1965.; Varga Gy., 1965. munkákat. 210 Vö. Füzes E., 1984. 13, 79, 86, 89, 93. 211 Ikvai N., 1966. 343—377. 212 Wellmann I., 1967. 255. 213 Kitágították a verem száját és úgy dobálták bele a dögöket, mivel nem tudták 78 studia volna másképp eltemetni. (Sárközi József, 75 éves, Űri.) 214 Szunya Misa és Kun Mihály kapujában is beszakadt egy. 215 Tápiószecsőn egy anekdota is fenntartotta a verem emlékét: „Ment a tót ember 313
