Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

59. kép. Kapák hordása; teherhordás emberi erővel (Tápióbicske, 2363, 2372- Tápiósár> 20 192.) Az aratás végeztével az uradalmakban az aratóbandák bált rendeztek' A lányok búzából koszorút fontak és azt átadták az uraságnak vagy az intézőnek. A gazdák aratói egy-két liter bort kaptak. (39. kép). Szentmártonkátaiak írják 1768-ban: „...földes asszonyunknak földi termese le aratásának végzésivel áldomásul 3 akó sert, vagy 4 ft ára bort nyerünk, többnyire az áldomásnak el nem vételével szoktuk ezen tartozás bori út (karácsonyra) kifizetni. "

19

8/a J Aki magának aratott, az az utolsó kalászokat úgy szakította le kézzel és hazavitték a tükör mellé, emléknek. Ott volt az újig. Az összerakott csomók mellett szabad volt a falu szegényeinek tallózni Zsákba szedtek a gereblyélés után is elmaradt kalászokat és otthon mosófával bottal csépelték ki. Volt ügyes család, aki 1—2 mázsát is összeszedett. Ez a gyűjtögetés a tsz földjein még ma is dívik. 60. kép. Teherhordás háton, „hamvassal": a) a hamvas lekötése, b) a teher felvétele a hatra, с) a cipekedés módja (Tápióbicske, 2417, 2419, 2421.) 249=