Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Kocsis Gyula: A Tápió-vidék településtörténete a XII. századtól

23. sz. fénykép: Tápiógyörgye, tanya. CKM Fotó 22 179 (Kocsis Gy. felv. 1980.) Pándhoz hasonlóan itt is volt zöldtakarmányvetés a szérűskertben. Nyáron a férfiak szinte soha nem voltak otthon a háznál, idejük nagy részét a kertben töltötték, faragtak, javították a szerszámokat, kosarat, seprűt kötöttek. Kint is „háláltak". A szinte állandó kinthálással kapcsolatban egy tréfás történet is keletkezett. Mivel a férfiak többnyire a hegyen voltak, házaséletet is ott éltek a feleségükkel. Egyszer az asszony kiment a szérűskertbe, de nem találta az urát, így hát elintézte annak a bátyjával, aztán mintha akkor venné észre, mondta „kend volt öregbik uram?" Az istálló közepén, a „placcon" tüzelgettek, a tűz köré összegyűltek a férfiak, külön istállóban a legények, külön az idősebbek. A hegyen a szérűskertben tárolták a takarmányt, ide hordták a gabonát, itt készítették a szérűt, amelyen kocsival nyomtatták el a gabonát. Az 1920—30-as években már géppel csépeltek. (11. sz. fotó.) A szalagtelkek 24. sz. fénykép: Tápiószentmárton, kunyhók az Aranyosi szőlőben. CKM Fotó 19 537 (Ráduly E. felv. 1979.) 126