Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

hadsereg április 16-án átlépte a demarkációs vonalat, s elindult a Magyar Tanácsköztársaság megdöntésére. A románok akcióját április végétől északról a Csehszlovák Köztársaság csapatai is támogatták. Az antant által jól felszerelt 50 ezer fős román királyi hadsereggel a tanácskormány csak 18 ezer fős gyengébb felszerelésű haderőt tudott szembeállítani. A legtöbb gondot az okozta, hogy a tanácskormány kevés jól képzett, igazán forradalmi érzésű tiszttel rendelkezett. A székely hadosztály vezetői áruló magatartást tanúsítottak. A románok és csehek áprilisi támadása sikeresnek bizonyult. A Tanácsköztársaság válságos helyzetbe került. A válságból egyetlen kivezető út a dolgozó nép felfegyverzése, égy igazán forradalmi hadsereg létrehozása volt. Kemény kézzel felszámolták az ellenforradalmi kísérleteket. Országszerte megkezdődött a toborzás. Vácon március 31-én jelent meg a Vörös Hadsereg 60. dandárjának toborzó felhívása, a felhívás értelmében „A Vörös Hadseregbe" csak proletárok és földműves szegények lépjenek be!". Igyekeztek megóvni a Vörös Hadsereget az oda nem tartozó bomlasztó erőktől. Április 13-án Vácon Vörös Katonanapot tartottak. A nap célja toborzás volt a Vörös Hadseregbe. Az ünnepségen Poor Ernő és Münnich Ferenc is részt vett.

90 Az ünnepséget impozáns körülmények között bonyolították le. Reggel 9 órakor zenés felvonulás indult az alsó-, felső- és középvároson keresztül. Tíz órakor Poór Ernő tartott beszédet a honvédszobornál. Kérte a proletárokat, hogy jelentkezzenek a Vörös Hadseregbe. Felszólaltak a váci direktórium tagjai is, és kifejezték a város hűségét és támogatását a proletárdiktatúrához. A gyűlés után a több ezer fős tömeg a Konstantin térre vonult, ahol kabaréval szórakoztatták az egybegyűlteket. Délután 3 órakor az Országos Ismeretterjesztő Társulat rendezésében propaganda hangversenyt tartottak. A Vörös Katona^nap szép eredménnyel zárult; a helyi Vörös Őrség egésze kérte a frontra való kiküldését. Sokan jelentkeztek a hadseregbe a Munkástanács tagjai közül is. Ekkor léptek be a Vörös Hadseregbe a később hősi halált halt Uri Gyula és Kákonyi István munkástanácstagok is. Április második felétől a Vörös Hadsereg szervezése gyorsabb tempóban folyt. Vácon is megjelentek a hadügyi népbiztos felhívásai: „Parancs! Minden tényleges állományú volt katona köteles belépni a Vörös Hadseregbe! A Vörös Hadseregbe jelentkezzék életkorra való tekintet nélkül minden proletárkatona! Minden proletár azonnal foglalja el a helyét a Vörös Hadseregben!" Április elején az ellenforradalmi veszélyre való tekintettel megjelentek a fegyverviselést korlátozó rendeletek. „Bárminemű fegyvert csak a katonaság, rendőrség stb. elismert karhatalmi alakulatok, valamint gyárőrségek és munkásgárd"ák tagjai viselhetnek." Május 7-én a Váci Vörös Újságban is megjelent az általános mozgósításra vonatkozó parancs. A váci katonák részint a külső honvédlaktanyában, részint a budapesti főúti kislaktanyában jelentkezhettek.

91 A helyzet súlyosbodásával szigorú rendelkezések jelenték meg. Május 11-én felhívás jelent meg a felesleges fehérneműk, május 14-én a katonaruhák beszolgáltatásáról.

92 A tanácsköztársaság váci vezetői is gondoskodtak a harcoló vöröskatonák itthon maradt hozzátartozóiról. A vöröskatonák házában nem rekviráltak. Családtagjaik vásárlási utalványt kaptak, amivel könnyebben hozzájuthattak bizonyos élelmiszerekhez. Az általános mozgósítás eredményeként május 1-ére megszületett az igazán forradalmi hadsereg. Létszáma május közepén meghaladta a 100 ezer főt. Ez a forradalmi hadsereg szétverte az Abonyt és Szolno425