Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

Az 1840:29. te. megalkotása után felgyorsult a zsidó vallásúak letelepedése Vácon. A letelepedési engedélyt a városi tanács javaslatára a püspöki uradalom adta. A váci izraelita hitközséget — a városi tanács jegyzőkönyve szerint — 20—25 család alapította 1840-ben. Az istentiszteleteket 1840—48 között a Sáros u. (ma Széchenyi u.) közepén levő „Polák-féle" házban tartották.

214 A hitközség 1847-ben évi 130 forintért kibérelte a toronyház helyén állt házat, s abban imaházat, rabbi- és sakterlakást alakítottak ki.

215 6.2. AZ ISKOLÁK (Molnár Lajos) A közel másfél évszázados török hódoltság alatt elpusztultak azok a művelődési intézmények is, amelyek részben vagy teljes egészében szolgálták a művelődés áthagyományozását, a különböző rendű s rangú váci és Vác környéki fiatalok oktatását, nevelését. A várostörténet török alatti korszaka egybeesett a magyarországi protestantizmus térhódításával. Miután a püspök és káptalanja a török elől elmenekült, a város katolikus lakosságának zömét a református prédikátorok az új hitnek folyamatosan megnyerték, majd kiépítették a protestáns egyházi és iskolai intézményrendszerüket, ami kisebb-nagyobb megszakításokkal a török kor végéig működött.

216 Az okiratok szerint 1687-ben még állt a paplak és az a református iskola, amit Bocskai István váci tartózkodása idején megerősített.

217 A református gyülekezet török alatti működését és a váci központú szuperintendencia létezését bizonyítja az 1628—29—30—31. években Ráckevén, a Duna melléki kerületi ülésen felvett jegyzőkönyv is.

218 A katolikus egyháznak és intézményrendszerének új alapokon való megszervezése, a püspöki székváros felépítése, benépesítése, a hitélet kiteljesedése, ezzel párhuzamosan az alsó-, közép- és felsőfokú oktatás megindítása a XVII. sz. utolsó éveire, illetve a XVIII. sz. első harmadára esik. A püspök és káptalanja oktatásszervező munkája középpontjában — a tridenti zsinat határozata alapján — a papnevelés megszervezése, a papi utánpótlás biztosítása állt. Nincs arra vonatkozó adat, hogy a szeminárium alapítása gondolatával érdemben foglalkozott volna Dvornikovits Mihály püspök. Viszont a paphiány enyhítésére a nagyszombati kollégiumban „Collegium Generale", a Nagyfalvay Gergely által alapított három helyet további „két új alapítvánnyal ötre emelte"

219 1701-ben. Ezzel egyidőben saját házában megkezdi a papnevelést is, amit Kollonich Zsigmond tovább folytat. Althann M. Frigyes önálló épületet emeltet a klerikusképzés céljára. Az önálló épületben szervezett papképzés kezdetének pontos időpontja nem ismert, de az 1719-es telekkönyvi összeírás már jelzi az intézmény helyét, ami meglétére, működésére utal.

220 Az újjászerveződő egyházmegyének, a gyorsan népesülő városnak, a kiépülő egyházi és államigazgatásnak, a fentről lefelé épülő oktatásnak az utánpótlást alapozó és előkészítő iskolára volt szüksége. A kor hagyományai szerint a felfelé törekvő rétegek felemelkedése nem nélkülözhette a kollégiumi típusú iskolát. Ezt a célt szolgálta a kegyestanítórendiek vezetésével 1712—17 között megszervezett gimnázium, aminek anyakönyve — „főnévkönyve" — 1717 évből való és négy osztályról, 230 tanulóról számol be.

221 A gimnázium helyét a már említett telekkönyvi összeírás is jelöli, de valószínű, jobb híján csak ideiglenes megoldásnak tekintették, mert Berkes András 1720-ban már saját telkét és házát bocsátja a piaristák rendelkezésére és átvállalja a rendház és gimnázium építési költségeinek zömét is.

222 Az épület-