Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

ban és az egyházmegye területén erőteljes rekatolizálásba kezdett. A módszerekben nem volt válogatós. 1695—1700 közötti tevékenységéről és eredményeiről maga számolt be Jelentésében Kollenich Lipót prímásnak.

106 A püspök az egyre növekvő kiadásokat a püspöki javadalmak jövedelmének behajtásával biztosította.

107 Äz 1697. évi Canonica visitatio a bazilika építését befejezés előtt szemlélte meg, megállapította, hogy az felszentelés előtt áll.

108 A bazilika kialakításával egyidőben tovább bővítették Kéry és Balogh püspökök volt lakóházát is a Siketnéma Intézet helyén.

109 1699—1703 között a püspök Vácról irányítja az egyházmegye újjászervezését. A székesegyházat és plébániatemplomot 1698. évben vették használatba.

110 A templom a mai Március 15. téren a Széchenyi utca tengelyétől délre állt, homlokzatával merőlegesen a Dunára, szentélyével északkelet felé fordulva.

111 A háromhajós gótikus templom falait kívülről hagyományos támpillérek erősítették. Bejárata mellett délnyugat felől három haranggal négyszögletes torony állt.

112 A püspök, Bendő István halála után 1700-ban Berkes Andrást kinevezte Vácon plébánosnak és megbízta az általános helynöki feladatok ellátásával is.

113 Újjászervezték a káptalant, a papnevelést, az egyházmegyét és az egyházi igazgatást.

114 A káptalan újbóli felállítását I. Lipót engedélyezte és „minden előbbi jogaival és kiváltságaival egyetemben vissZaállítá... elveszett pecsété helyett egy újjal is megadományozta".

115 Az újjászervezett kanonoki testület anyagi alapját a püspök alapítványokkal, valamint 12 falu tizedszedési jogának átadásával biztosította.

116 Az egyházmegyében és a székvárosban folyó protestánsellenes küzdelmek Vácra vonzották a jezsuita, dominikánus és ferences rendi szerzeteseket.

117 A püspök a dominikánusok részére „rendház- és templomépítéshez telekről is gondoskodott".

118 A rendház alapítása 1698-ban két szerzetes Vácra hívásával indult meg.

119 A rendház 1718-ban készült el, a „dominikánusok feladatköréhez tartozott 1714-ig a plébániai munkák végzése is".

120 A papi utánpótlás biztosítása érdekében a püspök 1701-ben 6000 Ft befizetésével a „nagyszombati kollégiumban felemelte a váci papnövendékek alapítványi helyeinek számát" háromról ötre.

121 Ezzel párhuzamosan Vácon a püspöki lakban is megindult a papnevelés. A rekatolizálás egyik eszköze volt a református szülők gyermekeinek kényszerű kereszteltetése katolikus templomban.

122 Dvornikovits könyörtelen küzdelmet folytatott a polgárosodást is szolgáló reformáció ellen is. Kollonich Lipót prímás célkitűzéseit minden eszközzel igyekezett valóra váltani. A törvényes és erőszakos eszközöket egyaránt alkalmazott. A város földesuraként a cuius regio, eius religio elvét érvényesítette.

123 A református lelkészt kitiltotta a városból és a lakosságot a katolikus templomba kényszerítette. Hasonlóan járt el Kosdon, de valószínű, hogy a többi püspöki birtokon is.

124 Az erőszakosság hatására a református lakosság a környező protestáns településekre, részben a kialakuló Kisvácra települt át. Az új település alapját a lelkész és a tanító vetették meg a Rákóczi-szabadságharc végén.

125 A püspök a dézsma bérletéből kizárta a nem katolikusokat.

126 A következő püspök, Kollonich Zsigmond, az esztergomi érsek unokaöccse 1712-ben a protestáns lakosokat intézményesen kitelepítette a városból Kisvác területére.

127 Engedélyezte a protestáns egyházközség működését, a robot és egyéb szolgáltatások megváltását.

128 A kitelepítetteknek 1713—

14нЬеп időt engedtek ingatlanaik eladására.

129 1724-től Kisvácon is 184