Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)
Szentendreiek - Losonci Miklós: Boromisza Tibor festői életműve
érettségét. Méltatják témáinak széles skáláját, a színek harmóniáját, a fénykáprázatot, a képek nagybányai indíttatásait és e fontos festőiskola századfordulós eszményeinek csöndes (továbbfejlesztését. Gerhard Tünde gyermekkori emlékeket tár fel, s egy sajnálatos tragédiát is. Idézem: „így visszaemlékezve, — szomorú szívvel állapíthatom meg, hogy e monumentális életműnek csak a megmaradt részleteit mutathatja be ez a már nagyon várt kiállítás, — mert talán a legszebbek, leghatalmasabbak (méretükben is), melyeket volt szerencsém életben még látni és igen, élénken visszaemlékezem rájuk, — sajnos a háború pusztító lángjainak martalékává lettek." Ugyancsak érdekes, hogy Büky Béla, Boromisza egykori festőtársa is örömmel nyugtázta értékeit írásos tisztelgésében. A Boromisza-vendégkönyv legfőbb tanúsága, hogy egy tekintélyes életmű találta meg értékrendjének megfelelő közönséget nem lezárt, hanem növekvő szellemi határok között festői minőségének élő érdemjegyeként. Záró sorok • Kora csöndes Kazinczyja is lett Boromisza Tibor, úgy építette saját művészetét, hogy közben a nagybányai és a szentendrei festészet erjesztőjeként is számon tarthatjuk. Teremtett és szolgálatot is végzett a maga idejében a maga őrhelyén képzőművészetünk közkatonájaként, egyik főtisztjeként. „Nem a pacsirta fontos, csak a dal." Boromisza Tibor nemcsak ismerte, hanem élte is Juhász Gyula igazságát. Ez esetben a dal a magyar festészet, magasra ívelt egy egész tábor közös munkálkodásának eredményeként. E polifon együttes kórustagjaként nemesítette a dalt Boromisza Tibor, mely egyszerre jelent egyéni teljesítményt és kollektív sikert, a közösség maradandó értékét; nép és nemzet haladását a festészet közegében, a festészet eszközeivel a XX. század első hat évtizedének magyar valóságában. IRODALOM Balatoni festő-kolónia (Sági János) Keszthelyi Hírlap 1908. okt. 4. Réti István: Tizennégy esztendő a nagybányai festőkolónia életéből (Nagybánya és vidéke), 1909. október 17. Y-п.: A Művészház első kiállítása (1909. okt. 7.). f. L: A nagybányai piktorok háborúja. (Az Est 1911. november 8.) Ambrózy Ágoston: Boromisza Tibor (Élet és Literatúra) 1912. aug. 30. Elek Artúr: Három kiállítás. (Az Üjság 1922. okt. 24.) Bálint Aladár: Boromisza Tibor és Medgyessy Ferenc kiállítása. (Nyugat 1922. nov. 1.) Hevesy Iván: Boromisza Tibor 1922. Amicus. Kárpáti Aurél: Látogatás Boromisza Tibor műtermében (Pesti Napló 1923. dec. 2.) Lestyán Sándor: Szentendrén alapítanak művésztelepet a hazátlanná lett nagybányai festők. (Üjság 1925. szept. 6.) Tamás Aladár: Csoportkiállítás a Nemzeti Szalonban. Boromisza Tibor képe. (100% 1928. 7. szám.) Tersánszky Józsi Jenő: Boromisza Tibor képei. (Nyugat 1930. jan. 1.) Szép Ernő: A Hortobágy 1930 Singer és Wolfner. Szij Béla: Boromisza Tibor. (Művészet 1962. február.) Haulisch Lenke: A szentendrei festészet kialakulása, története és stílusa 1945-ig. (1977, Akadémiai Kiadó.) László Gyula: Művészetről, művészekről. (1978. Magvető.) Mezei Ottó: A hazai szabadiskolák múltjából: a Hollósy-iskola és a Nagybányai Szabad Festőiskola. (1979. Népművelési Intézet.) 126
