Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
U. Kerékgyártó Adrien: Részletek egy Ipoly menti magyar falucsoport viseletemlékeiből
lui — kimutathatók mindazok a tényezők, melyek befolyásolhatták az egységes jegyekkel bíró „falucsoporttá" alakulásukat. Szorosan erre a kis falucsoportra vonatkozó megbízható gazdasági-társadalmi-közigazgatási jellegű adataink Vannak — a jelenleg minket érdeklő — 120—150 évre visszamenőleg. A múlt században szinte az egész alsó Ipoly-völgy földesúri birtok volt: a régi királyi adományként Bajtától Vámosmikoláig — tehát Bajta, Letkés, Tölgyes, Kiskeszi — az esztergomi főkáptalani 5 — Vámosmikolán a herceg Esterházy 6 , majd a Huszár-hitbizomány —, Kemence, Bernecebaráti környékén prímási és Huszár-birtok helyezkedett el. A robotot, a dézsmát a déli községek népe tehát egyazon uraságnak szolgáltatta; a földek „48-ig kizárólag úrbéri erővel míveltettek". 7 Az úrbéri terhek a XIX. század derekán megszűntek ugyan, de a nagybirtok jelenléte erősen befolyásolta egészen a felszabadulásig minden község lakójának boldogulását. A lakosság rétegeződése a XIX. század második felében a birtokmegoszlás szerinti jellegzetes képet mutatja: a paraszti jómódot jelentő „egész telek" községenként általában csak 6—13 található, ennek többszöröse a megosztott telekkel rendelkezők száma. 8 i(Egy fertály földből egy kis család megélt, mert télen az erdőre jártak dolgozni.) A földek szétaprózódását még csak növelte az örökösödés itteni általános szokása, hogy az örökösök az ingatlanvagyont egymás közt természetben felosztották, így például egy 10— 15 holdas kisgazda földje 30—40 parcellában is lehetett. 9 Minden faluban a legtöbb a „telkes ház" és mindenütt volt zsellérnép is (akik közt a feljegyzés szerint — még zsidó is akadt 10 ). A birtokmegoszlás még 1925 táján is Letkésen pl. így alakult: a község 4150 kat. holdjából a főkáptalani 2100 holdon kívül még 400 holdon felüli terület két középbirtokosé, s a többi föld 1—15 holdas kis- és törpebirtok. 11 A községek közti rangsor így alakult: a törgyesiek azt tartották, hogy a letkésiek náluk szegényebbek, de a keszibeliek náluk módosabbak. (Ez utóbbiaknak az Ipoly bal partján is voltak földjeik, Tölgyes határában, amiket a határrendezéskor Tölgyesihez csatoltak.) A múlt század közepén Bajta, Leled, Helemba, Kiskeszi, Letkés, Tölgyes faluként, Ipolyszalka pedig — Börzsöny és Nagymaros mellett — mint mezőváros a vámosmikol'ai járáshoz tartozott. Tehát mint látjuk, nemcsak az uraság volt azonos, de közigazgatásilag is egyazon központhoz tartoztak. 12 A legnépesebb az Ipoly parti községek közül •— ezren felüli lélekszámmal — Ipolyszalka volt, utána Letkés, Tölgyes, Kiskeszi következett. Ez a rangsor 1820-tól 1881-ig csak annyiban változott, hogy Kiskeszi megelőzte Tölgyest. f3 A Magyarország vármegyéi és városai с sorozat Hont megyével foglalkozó fejezete — az 1900-as években — a szobi járás körjegyzősége alá tartozó 29 kisközség közt sorolja föl az általunk kutatott falvakat. 14 Az itt közölt lélekszámra vonatkozó adatok alapján megállapítható, hogy 1850-től 15 az első világháborúig terjedő 60—65 év során Ipolyszalka lélekszáma emelkedett a legerősebben; Letkés, Bajta, Kiskeszi átlagosan 150—250 fővel, Ipolytölgyes ezektől lemaradva csupán 100 fővel. A községek fejlődését igen erősen befolyásolja a forgalomba, úthálózatba való bekapcsolódás módja, lehetősége és ideje. Az utak a múlt század elején kizárólag az „adózó nép által készíttettek", de mikor a 30-as, 40-es években „nem tartották az igazsággal összeegyeztethetőnek, hogy a köznép csináljon utat a kiváltságos osztálynak", az utak elhanyagoltakká váltak. így az egyetlen Ipoly menti út is, mely Vámosmikola és Esztergom közt vezetett, pusztulni kezdett. 16 26 Studia Comitatensia 5 401
