Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

váltott gyermek — az egészséges gyermeket kicserélte a boszorka beteg gyerekkel (— az elbeszélések szerint —) vászonborda — a fehérneművászon szövésére alkalmas borda vendégrúd — a gabona, széna behordásánál ezzel szélesítik a szekeret (vendégoldal is) verem — földbe ásott, gabona tárolására használt hely veretelés — gereblyével húzza össze a rendre learatott rövid szalmáju árpát kéveméretre, és rozsszalma kötélbe köti veretőfa — a kézzel csépelt gabona (rozsból csépelt zsúp) szalmáját rakták vele verettjal — sárból készített (vert) fal vetélő — a szövés eszköze, ami a keresztszálakat viszi (ide-oda vetik, dobálják a szövőszéken a borda előtt, a szétnyitott szálak között) vetőfa — a fonalnak a szövéshez való előkészítésének eszköze vetés (fonal) — a fonal szövésre való előkészítése veszet — a cső tengelye, amin a cső forog (,,vőgy"-nek is hívják) világi lány — ügyes, kapós, életrevaló vüláz — villával rakja a szénát virághét — virágvasárnap előtti hét (ekkor vetik a virágmagvakat) visszasegítés — egymásnak adott kölcsönös munka (kaláka) vőfény — a lakodalom rendezője, a szertartások irányítója vőlegénybokréta — a vőlegény dísze: 3 selyembimbó, 3 zöld bársonylevél, 5 szál kék nefelejcs és 3—4 ugyanilyen fehér virág, néhány szál ezüstsújtás és keskeny, kisbokor pirosdabas szalaggal átkötve (Budapesten vették, néha Aszódon is volt a „menyasszonyos boltban") vőlegény nyakravaló — fekete selyemkendő, piros rózsákkal (gyári); a nyakban megkötötték, mint az asszonyok a kendőt, úgy, hogy elöl a rózsák kilátszottak zabla — a lovak irányításához, féken tartásához használt vas, amit a kantár tart a ló szájában zúgó — (kicsi és nagy) a szövőszék hengerei, amire a fonalat, illetve a már leszőtt vásznat tekerik zsákborda — a zsákvászon szövésére alkalmas (durvább) borda zsákmadzag — lapos, házilag szőtt kötél zsákvászon — négy nyüstbe szőtt, vastag szálú vászon zsellérpásztor — a falubeli zsellérek pásztora zsellér szoma — a zsellérek legeitetőhelye zsétár — sajtár (régebben fa, újabban zománcos, kiöntős, nyeles), fejőedény zsugorinka — köténymadzag, gyapjúból kötve (üzletben vették)