Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)
Irodalom - †Mezősi Károly: Kisebb Petőfi-tanulmányok
a „polgárság", utánuk a fiatalság haladt, zászlókkal; őket kísérte a városi tanács és képviselők csoportja, majd a hivatalos vendégek, a menetet zenekar zárta be. Az emléktábla leleplezési ünnepségét a dalárda a Szózat eléneklésével nyitotta meg. Utána Fazekas Alajos ügyvéd, Petőfi gyermekkori játszótársa mondott ünnepi beszédet. Maga is idézte az emléktábla előtt: „Itt e térség az, hol együtt nyargalásztunk szilaj nádparipán, fűzfasípot fújva". Megemlítette a homéroszi szülőhely vitát : „Certant de patria grandis Homere! tua!", amelyhez hasonlóan Petőfiért „még most is táboroz a harc". Beszédének zárószavaira lehullott az emléktábláról a lepel: „nekünk emléke maradt — leplezzétek le férfiak! A hódolat tegyen szobrára érdemlett koszorút, hogy így feledhetetlen emléke . .. örökre szíveinkben maradjon." Szavait a nép „éljenrivalgása" követte. Az emléktábla előtt állott Petőfi mellszobra, Kugler szobrászművész alkotása. Ezt a félegyházi „Társalgó Egyletnek" adományozott szobrot 14 félegyházi leány koszorúja vette körül. Szász Károly szavalta el ezután Petőfi gyermekkori lakhelye című, az emléktábla leleplezése alkalmára írt versét. — A hosszú, szép óda szól a költő csodálatos megjelenéséről, a félegyházi emlékhelyről, s így végződik: „S míg egy magyar lesz, s hangzik egy magyar szó S szerelmes lányka magyarul dalol, Míg egy magyar szív fölriad, viharzó Nagy elszánással a nyomás alól; Míg nyerve nem lesz a világ-szabadság, S küzd egy magyar, hol érte küzdni kell, S lesznek, kik jelszavát fennharsogtassák : — Petőfit addig nem felejtik el!" Reményi Ede hegedűművész is mint szónok mutatkozott be az ünnepségen. Beszédében különösen figyelmet érdemel a pesti Petőfi-szobor felállításáról szóló kezdeményezése : „A Petőfi emléktáblával csaknem egy időben fogamzott meg bennem a Petőfi-szobor eszméje is. — Nem volt nyugodalmam, elgondolva, mikép fővárosunk, Pest, hol a lánglelkű költő legtovább működött, még nem bír semmi nyilvános emlékkel, mely a hazafit lelkesítse, az idegent pedig akaratlanul is figyelmeztesse arra, hogy ki volt az új politikai életre ébredt magyar nép költője." — Ö már 1860-ban, amikor Félegyházáról Kiskunhalasra utazott, itt „felszólítást intézett a nemzethez, hogy adakozzék egy Petőfi-szoborra, melyet fővárosunk valamelyik nyilvános terén ércből emelünk". — A félegyházi emlékünnepen Reményi bejelentette, hogy a pesti Petőfi-szobor elkészítéséhez szükséges 30 000 Ft-nak a fele már adakozásokból Összegyűlt. A félegyházi „igénytelen emléktábla" létrehozásában az „elvi diadalt" emelte ki. — „Éljen közöttünk Petőfi emlékezete!" — fejezte be beszédét. Hogy is maradhatott volna ki a műsorból Petőfi Szülőföldemen с verse! Megtudjuk az egykorú ismertetésből, hogy a dalárda ezt „Pintér Ádám karmester által dallamra alkalmazva" adta elő. Még két költő szavalta el alkalmi versét: Szabados János, a Szegedi Híradó szerkesztője, és a kecskeméti születésű Losonczy László, Petőfi kortársa, 319
