Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)
Cz. Wilhelmb Gizella: Ráckeve látképe és Csepel-sziget térképe a XVII. század végéről
gadó. A folyóparton két, gazdasági szempontból fontos épületet láthatunk, a sörházat és borozót (breyhaus und wan zimer) és a szárazmalmot (ein neye mull mit Pferden). A sörház említése megerősíti lapunk dotálásának korábbi évszámát, mivel a sörházat Heissler építtette abban az évben, miikor a sziget, és vele együtt Ráckeve birtokába jutott. 14 A vedutához hozzákomponált helyszínrajz szabálytalan települést mutat. A rác templom alaprajza nagy vonásokban hűnek mondható. A régi katolikus templomé gömbölyű szentély- és kereszthajó záródásával inkább barokknak látszik. A református templom kerek záródása sem felel 'meg a valóságnak, s a torony is közvetlenül a templommal egybe van építve. Nem szerepel a rajzon, sem a térképen a városháza, pedig már a század közepe óta állt. 15 A földesúr azonban keveset törődött ebben az időben a lakosság önkormányzatának fontosságával. A látkép jobb szélén viszont, megjelölés nélkül, kapu magasodik. A helyszínrajz egy fontos kitételét kétféleképpen is magyarázhatjuk: Steinerne Heusser workmen sich gewölbe bef inten. Ez a mondat jelenthet alápincézett, tehát kőből épült házakat, de jelentheti azt is, hogy ezekben a házakban kereskedőraktárak vannak. A helyszínrajz alapján ezek az épületek a város központjában foglaltak helyet, s bármelyik értelmét is vesszük a fent idézett megjegyzésnek, a régi, gazdag kereskedőházak maradékát jelölik. A lap nagyobb hányadát elfoglaló Csepel-szigeti térkép (2. kép) a területet jórészt erdős-imocsaras tájnak ábrázolja („bleibenter starker morast" — „tieffer morast" — „kleiner morast"). A hordalókos területen több helyen találunk homokos dombságot („Sandthigel"). A sziget községei közül feltünteti Tökölt (Tocoli), Szigetújfalut (Ofallu), Telket (Kedan), Cserevizt (megnevezés nélkül), Lórévet (Lory), Mákádot (Maikad), Szigetbecsét (Pety), Ráckevét (Razkowe), Szigetszentmártont (St. mardan), Szigetcsépet (gepp) és Szigetszentmiklóst (St. miklos). Az elhagyott, elpusztult falvak közül Szöllős és Háros szerepel a térképen („Selos ein altes dorf" — „ein altes torf samt ein kirch"). A rajz tanúsága szerint a szigeten lkét urasági major volt. Az egyik az elpusztult Szöllős falu mellett, Csepel község határában mintegy 300 állattal („mayerhoff dato bis 300 Stüdk Rindwich.. ."), a másik a sziget belsejében, Telek és az elpusztult szentábrahámi monostor között 230 darab kisebb-nagyobb szarvasmarhával és 13 kancából, csődödből és néhány csikóból álló ménessel („mayerhoff dato 230 klein vnd gros Rindt viech vnd ein pfert ikupel von 13 Stüden ein Hengst sambt etlich vollen"). Ráckevétól nem messze, a folyóparton téglaégető működött („Ziegelofen"). Széljegyzetben arról is tudósít a rajzoló, hogy Ráckeve most újította fel szőleit, Szigetszentmiklós 2 évvel előtte, Tökölön és Makádon pedig szép szőlőterületet találhatunk. Középkori régészeti szempontból figyelemre méltó, hogy térképünk „2 alte kirchen" megjelöléssel emlékezik a XIII. században alapított, s a XV. században már elhagyott 16 szentábrahámi monostor romjairól. Az újfalusi szigeten még a XVIII. században fennálló Árpádházi Margit tiszteletére épült templom emléke 17 a Szigetbecse és Lórév közötti terület „St. Margereta" megjelölésében él tovább. A két Duna-ág szigetei nagyjából megfelelően vannak ábrázolva, s a térkép gazdasági jellegéből adódóan némelyeket, mint gyümölcstermő területet („obst insul"), némelyeket, mint erdős területet („wait insul") jelez. Érdékes megjegyezni, hogy Leopold Franz von Rosenfeld Savoyai Jenő számára 30 esztendővel később készített Csepel-szigeti térképén 18 a szigetszentmiklósi, peregi, becsei, újfalusi és Fácános-sziget ugyanúgy gyümölcsös, a csépi két sziget pedig ugyanúgy erdős terület, mint a Marsigli-gyűjtemény tárgyalt tériképén. A mai Csepel 9* 131
