Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)
†Mezősi Károly: Petőfi anyja
26 Fischer Sándor, 1890. 3. Előbb német nyelven megírt és Lipcsében megjelent, majd magyarra fordított életrajz. 27 Gyöngyössy László, 1887. 366—368. — Fischer a felhasznált forrásokban Gyöngyössy L.: Petőfi Aszódon, Nemzet, 1886". 20. számára hivatkozott. 1889. 623. 28 Hatvány Lajos, 1967. I. 33. 29 Dienes András, 1968. 43. 30 Ferenczi Zoltán, 1896. I. 8—9. 31 Dienes András, 1968. 260—261., kutatásainak naplószerű közlése, és Dienes András, 1958. aug. 2. hírlapcikk. Sándor József, 1958. aug. 25. hírlapközlés. Sándor József az aszódi egyik anyakönyvi bejegyzés nyomán jutott el ugyancsak a nagybiccsei levéltárba, találta meg Hrúz Mária keresztelésének bejegyzését, sőt Necpálon a költő anyjának szülőházát is felkutatta. 32 Keresztelésének ideje: 1762. ápr. 6. — Elég általános szokás, hogy a régi anyakönyveknek a keresztelés napjára vonatkozó bejegyzését az életrajzi adatközlő munkák, mint itt Dienes András is (261.) a születés napjának fogadják el. Rá kell azonban mutatnunk, hogy a 18. sz.-ban és a 19. sz. első évtizedeiben a különféle egyházi anyakönyvekben a születés napjának bejegyzésére még nem volt rovat, és csak a keresztelés napját tüntették fel; ez pedig nem vehető azonosnak a születés napjával. 33 PÖM, 1956. V. 46. 34 Mezősi Károly, 1960. 361—364. 35 Jakus Lajos, 1967. 13. 36 Uo. 17. és az ide tartozó jegyzetek. Hrúz György 1759-ben született, tehát három évvel volt idősebb János nevű öccsénél, Petőfi anyai nagyapjánál. 37 Uo. 14. — Hrúz György 1809-ben került Csíktarcsáról Maglódra, s itt 1816-ig működött. Dienes András vitába szállt Ferenczi Zoltán „félig cseléd" vélekedésével is (Petőfi életrajza I. 9., Hrúz Györgyék házánál): „holott egészen az volt". A továbbiakban, ennek a nézetének döntő érvényességet kívánva, Dienes ezt írta: „Még napjainkban is találkozunk olyan állásponttal, mely tagadni igyekszik ezt a cselédeskedést, azt valami patriarkális sütni-főzni tanulásnak nevezi (i. m. 269.). Dienes Aszódon olyan késői legendát is gyűjtött, amely szerint Hrúz Mária „nem csupán a Podmaniczkyaknál volt mosónő, hanem több helyen is szolgált itt cselédként... A fiatal cselédlány nagyon dolgos volt, ennek ellenére előbb-utóbb minden helyéről elküldték, mert folyton énekelt." Ebéd után, mosogatás közben „a cselédleány órákon át dalolt", s ezzel zavarta a délutánonként szunyókáló gazdáit. (1957. 70.) Az ilyen emlékezés nyilvánvalóan a folklorisztika és nem a tudományos életrajz körébe tartozik, bár Dienes dokumentációként is idézi (1968. 268.). — A Podmaniczky bárók kastélyában „mosónő"-ként végzett munkálatról egyedül Balló Rudolf szólt id. cikkében, 1886-ban, bizonyára hallomás alapján. Ide Hrúz Mária állítólag azután került, hogy Lányi Samu hűtlen lett hozzá, a leány Aszódra jött, hogy a „másik"-kal, az ekkor itt székállólegényként tevékenykedő Petrovits Istvánnal „vigasztalódjék". A késői emlékezések a cselédsorsot és Hrúz Mária menyasszonykodását így szőtték össze inkább legendákká, mint életrajzi valósággá. Ha az aszódi bárók kastélyában Hrúz Mária valóban szolgált is, akár mosónői minőségben, az akkori feudális viszonyok között ez kevésbé tartozott a lealázó munkakörök közé. 38 Seberiny, Andrej, 1873. — Szeberényi Andor 1824-ben született. Apja Maglódon volt ev. lelkész, korán elhunyt. Életrajzát ld. Dienes András, 1968. 266—267. 39 Dienes András, 1968. 41. 40 Jakus Lajos legújabb tanulmánya: Evangélikus iskolák és tanítóik a Galga völgyén a 18—19. században, kézirat. 41 Jakus Lajos, 1967. 16., a liesnói ev. egyház anyakönyvéből. 42. Uo. 13. 43 Ujlaky István, 1881. ápr. 4. 44 Bács-Kiskun m. Lt., Kecskemét, szabadszállási tanácsi jk. 1828. márc. 4-i bejegyzés. 45 Szolnok m. Lt., Szolnok, Hármas Kerület Levéltára, 1840. 4. 953. sz. 46 Mezősi Károly, 1961. 49. — Ezt az álláspontot tanulmányom lektoráló ja, Dienes András opponens véleményével szemben is fenntartottam. Utóbb Dienes maga is korrigálta Petőfi atyjának egyetlen fennmaradt, saját kézírású leveléről közölt korábbi véleményét, hogy e levél Petrovits István szlovák nyelvűségét tükrözi. 1868. 264. — Ld. PÖM, УП. 453. 47 Korén István, 1875. 337—338. 48 Sass István dr., 1884. 830—831. Í9 Hatvány Lajos, 1967. I. 148. és a szerkesztői megjegyzés arról, hogy Hatvány véle288
