Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - III. fejezet. A pilisi járás

Szentendre Szentendre városa Óbudától hét mérföldre nyugaton, a folyónak ugyanazon a partján van. Budánál gazdagabb és csinosabb. Részben dombos, részben sík és mélyebb fekvésű, azon a helyen, ahol a pilisi hegyek, amelyek itt vannak legközelebb a Dunához, tágasabb térrel síkságot képeznek, miután a hegyvonulat megszakad és a dombok nyugatra húzódnak vissza, de ez a síkság itt-ott, a hegyek tövénél még emelkedésektől egyenetlen. Ez a város azoknak a rácoknak a települése, akik Zsigmond és Albert idejében kerültek ide, miután megelégelték Szerbiában a tö­rök uralmat, és Zsigmond jóvoltából meghívást kaptak. Ö ugyanis, mikor György despotától megkapta Álba Graeca-t, azzal viszonozta ezt az ajándékot, hogy neki Magyarország-szerte sok várat és várost adományozott, s azonkívül elsősorban Budán királyi pompával ellá­tott épületeket. Akkor szállták meg a rácok Csepelt is, s emellett Ros szigetét, mint a despota kísérői. E gazdag várost a nép szokása szerint görbe utcákkal, alacsony, de tiszta épületekkel a domboldalon és a Duna partján, valamint a kettő közt levő alacsonyabb sík területen telepítették. Ezeken, de főleg a piactéren, a kézműveseknek és kereskedőknek számos üzlete van, sűrű rendben, fészek módjára elhelyezve. A polgárok a görög szertartású vallást követik, ennek szabad a gyakorlása. A megélhetés módja egyesek számára a földművelés, másoknak a kereskedelem. Élnek köztük katolikus polgárok is. Ezeknek a tornyos temploma a város közepén egy kis dombon fekszik. A város kiemelkedőbb területét szőlőskertek és nagyszerű gyü­mölcsösök övezik, de ezek nem érik el a budai minőségét. A keletre és nyugatra eső többi terület, ahol a Duna mellett sík fekvésű, gabona­termő szántóföldekül szolgál. Fekete, kövér talaj, s ha megfelelően művelik, meghálálja, tehát mindenféle veteményt nemcsak ímmel­­ámmal, hanem tisztességesen megterem. Valóban, a rác népnél sehol­­sem találni földművelésre alkalmasabbat, jóllehet a maga módján a kereskedelem foglalatosságaiban is kedvét leli. A várossal szemben fekvő szigeten is van számukra kimért kiváló föld, de a fahasznála­tot, amely régen az erdős hegységekben szabad volt, a földesúrtól kell megvásárolniuk. Ezek Vásonykői gr. Zichy Péter örökösei, akikhez e város tartozik, Lipót kegyelméből Óbudán és Zsámbékon kívül. Azt hallottuk, hogy régen négy praetor kormányozta a polgárokat, aki­ket bíráknak neveztek éspedig a katolikusok számára, akik a ma­gyarok, németek és szlávok közül kerültek ki — de aránytalanul csekély számmal — egy, a rácok számára a többi három. A kormány­122

Next

/
Oldalképek
Tartalom