Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Néprajz - Györe Pál: Abonyi csárdák, kocsmák, vendéglők és mai utódaik

igyál!" - az egykori Normann-házban, a mai „Napsugár" áruház-OTP soron.

28 A Ceglédi úton a mai „Csendes-söröző Kocsis Béla egykori kocsmáros házában van, egy része ma lakásul szolgál. A Zelei-kocsma a Szelei út - Szemere út elágazásában működött, ma lakóház és vegyeskereskedés. Sándor Misa bácsi kocsmája a Radákúton, a Brenner, majd Szijjártó Mihályné az Újszászi úton volt. Ez utóbbiban kisvendéglő várja a szórakozni vágyókat a Heiling-család jóvoltából. Vitéz Egedy Sándor nemzetes uram a Gaál Miklós úti kocsmájában várta szomjazókat, a Grünwald-kocsma pedig a Bicskei út végén állt a szomjúhozok örömére.

29 De volt kimérés, mióta a „világ világ" az Ipartestületben, a Népkörben, Munkás-Egyletben, Gazda-körben, a MOVEban (Magyar Országos Véderő Egylet), a Vasutas Otthonban is, meg a 48-as Körben (a Vasút út Rákóczi út sarkon). Egyik-másik „megrokkant", idő ette épület helyén új épület, jobbára azonban az említett házakat átalakították s manapság is állnak, mint a Rózunbergé is az Újszászi út Klapka út sarkán. S a vendéglők? Ismert volt a korábbi időből a „Zöldfa"-vendéglő az Újszászi út elején, a Kopeczki-fatelep után, az un. Kelemen-vendéglő és a Horváthnéé a Nagykőrösi úton. Ezeket a kihelyezett cégtábla, a „silt" is vendéglőknek hirdette, csakúgy, mint a „Korona"-vendéglőt. A Nagyvendéglő-ről, a vendégfogadóról, annak legfőbb tudora Skultéty Sándor tanár úr révén szólok, kinek apja is bérlője volt a fogadónak. Úgy gondoltam, hogy a mostanában szépen felújított, belsőleg átalakított „Kossuth Szállodáról", a Nagyvendéglőről leírom a most frissiben kiadott étlapnak az egykori vendégfogadóra vonatkozó tudnivalóit: „Jaj, de magas, jaj de magas ez a vendégfogadó... (Simonjfy Kálmán) Mint ahogy a két torony, éppen úgy tartozéka az abonyi városképnek a Kossuth Szálloda és Étterem, méreteivel, megjelenésével, nem utoljára gazdag múltjával. A vendéglő már 1749-ben állott „FOGADÓ" cégér alatt. 1750-től Praszkovszky Istvánnal köt szerződést az elöljáróság a következők alapján. „Minden akó bortól és sertől 10 pénz, egy akó pálinkától egy tallér 100 korsó egy mázsa faggyú. Hat véka búza 60 itczéről tartozik számot adni. A vendégfogadó szobáit és az istállóállást, konyhát, abrakot valamint szalmát magának kell előállítani, 30 rénus forintban és 3 tábla szappanban számolhatja el ezeket. Viszont az itczéket, üvegeket, korsókat tartozik tisztán tartani. A kezére adottakról annakidején tartozik jó számot adni." 1750 körül a lakosság létszáma alacsony. Alig 3000 lakosú mezőváros és már is egy hatalmas Fogadóval dicsekedhet. A természetes szaporodás mellett betelepülők is emelik a lakosság létszámát, így a XVIII. század végén 4000 körül mozog a létszám, de már aránylag sok a kocsma. Van dolga a borbírónak. A fogadóban bort, sert, pálinkát mérnek. Étkezést és szállást is lehet kapni. A szerződésből kiviláglik, hogy ezeknek a konyhai felszereléseknek is tisztának kell lenniük. Udvarában állt -még a XX. század elején is

: egy kocsi állás. Kör alakú volt a tetőszerkezete. Középen a tartóoszlop körül vályú, jászol, melyhez jó időben a lovakat kötötték. Rossz idő esetén kocsit tolták az állás alá és a lovakat bekötötték a nagy istállóba. Ez akkora volt, hogy 20 ló is elfért benne. Ez az istálló közel a kocsi-álláshoz, a mai mozi vetítővászna mögötti részben épült. Az istálló bal oldala mellett volt a jégverem. Ezt télen telehordták jéggel, sóval keverték, szalmával befedték és így tárolták, hogy nyáron a meleg időben hideg itallal kedveskedhessenek a vendégnek. 204