Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Történettudomány, helytörténet - Novák László: Pestmegye területi változásai XIX–XX. században

sült a Weis Manfréd-féle lőszergyár, amely bővítése során a hazai repülőgépgyártás központjává vált, a második viláháború előtti időszakban. A Duna túlsó partján, a hegyek lábánál Békásmegyeren téglagyár működött. Budafokon, részben köszönhetően a geológiai adottságoknak, az itt kialakítható pincerendszernek, a szeszipar indulhatott fejlődésnek. Az egykori Promontor Csepel helység pusztája volt, s a domborzat adottságai kedveztek a szőlőtermesztésnek, borászatnak. Itt alakult meg Törley József és Társa, valamint a François Lajos és Társa pezsgőgyára, a Haggenmacher kőbányai sörgyár itt is működtetett gyáregységet. Gróf Keglevich István konyakgyárat létesített, hasonlóan Schlosser Germain és Társa, Dékány Péter és Társa, Czuba Durozier és Társa. Itt működött a Gschwindt-féle szesz- és élesztőgyár (az 1890-es években Nagykőrösön is telephelyet létesítettek, amelyből a híres konzervgyár fejlődött ki). Más iparágak is megtelepültek, így Herz Adolf és Havas Jenő zománcozott edénysajtoló és fémárugyára, a Lorilleuz Ch. és Társa festékgyára, az Unió magyar általános gyufagyár Rt, a Brázay-féle sósborszeszgyár stb. Pest megye északi része Budapest agglomerációs övezetévé vált. Itt alakult ki a főváros iparterülete, amely vonzotta a munkaerőt. Tulajdonképpen Pest-Pilis-Solt vármegye iparának túlnyomó része ide koncentrálódott, s közelében Vácon, Szentendrén, Dunakeszin alakult ki még számottevő ipari termelés.

12 Az ipar, kereskedelem Budapesthez kötődött, s az intenzív fejlődés, népességgyarapodás Pest megyei agglomerációs települések városi jellegét erősítette (nagy népsűrűség, viszonylag fejlett infrastruktúra, a fővárosi villamosközlekedési hálózat kiterjedése stb.). Mindezen tényezők segítették elő, Pest megye Budapest környéki településeinek a főváros területéhez való integrálódását. Az 1930-as állapotokhoz viszonyítva további újabb települések jöttek létre. Pestszentimre (eredetileg Soroksárpéteri) 1930-ban vált ki Soroksárból, melynek pusztája volt korábban, Mátyásföld 1933-ban különült el Cinkotától. A Pest megyei agglomerációs régió 1950-ben került a székesfővároshoz, annak egy-egy kerületét alkotják. A főváros hatása állandó vonzást jelent Pest megye helységei számára. Nemcsak, a mintegy 50-60 km körzetből a fővárosi munkahelyekre történő ingázásra szükséges gondolnunk (ez az utóbbi évtizedek iparszerkezeti átalakulása, a nagyobb mérvű munkanélküliség miatt csökkent), hanem a jelenlegi főváros közelében lévő újabb agglomerációs régiónak (Budaörs, Érd, Szigetszentmiklós, Gyál, Vecsés, Dunakeszi stb.) az erőteljes budapesti kötődésére. Jóllehet csökkent a megye területe a fővároshoz történő csatolások révén, nincsen a megyének önálló központja a megye központi funkciói tekintetében megőrizte jelentőségét a fővárosban is. A megye fő irányító szerve, a megyei tanács, illetve a közgyűlés továbbra is Pesten, a vármegyeházán székel. Pesten vannak a különböző fontos hivatalok, szervezetek: megyei bíróság, megyei rendőrkapitányság, vám- és pénzügyőrség, az adó-, illeték- és illetményhivatal, megyei levéltári központ stb. Csupán a kultúra néhány fontos intézménye, a múzeum- és könyvtárszervezet központja került megyei területre, Szentendrére. A megye közigazgatási átszervezése 1876-ban következett be. Ekkor szűnt meg a feudális jellegű vármegye és a Jászkun Kerület. Ez utóbbinak a része, a Kiskunság megyei közigazgatási keretek közé került. Létrehozták a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyét, amely jászsági területeket is magában foglalt (Kara, Kocsér, stb). Ez utóbbiak elszakadva az anyatelepüléstől, önállóvá váltak a XIX. század második felében. 13 Pest-Buda egyesítésével meginduló hatalmas ütemű gazdasági-társadalmi fejlődés a főváros 232