G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)
Fehér Dezső: Blaskovich Ernő, Kincsem, a csodakanca tenyésztője (A tápiószentmártoni ménes története)
146 FEHÉR: BLASKOVICH ERNŐ, KINCSEM, A CSODAKANCA TESZÉSZTÖJE versenyzésben. 14-szer futott, 5 győzelmet szerzett, - de hol van ez Kincsem teljesítményétől... Mint a korábbiakban említettük már, Kincsem utódaival, Budagyöngye, Kincsőr, Ollyan nincs, Talpra Magyar stb. számos szép és jelentős versenyt nyert Blaskovich, - de Kincsem többé nem született. A tápiószentmártoni színekben nyert versenyekből csak kettőt szeretnénk kiemelni: az 1889. évi Hamburgi Derby hőse az egyik: Uram-bátyám, - pedig ez nem is Kincsem-ivadék. A korábbi versenyeiben kiválónak mutatkozott és e Derby első favoritjának jelentett Kincsőrt a versenynap reggelén holtan találták boxában, s így a Derbyre csak a vezetőlovának szánt Uram-bátyám indult a versenyben. Ekkor már Robert Smart volt Blaskovich trénere, aki röviddel előtte hagyta abba a versenylovaglást. A lótragédia után a tulajdonos hozzájárult az elkeseredett mester, a korábbi kiváló lovas, Smart kéréséhez, s a versenyegylet vezetősége is engedélyezte lovaglását. Smart ült tehát Uram-bátyám nyergébe, - s mindent: tapasztalatát, klasszisát és bánatát beleadva szinte életre-halálra lovagolva megnyerte a versenyt. Ilyen küzdelmet sem láttak még Hamburgban, - de egyben bizonyítékát is annak, hogy milyen jó lehet a Blaskovichféle ménes, ha ezt a kontinentális nagydíjat a vezető ló is meg tudta nyerni! A másik, hét évvel később történt: a Millenium évében, az 1882-ben Magyar Lovar Egylet nevet felvett versenyegylet, élén Batthyány Elemér gróffal, egy nagyszerű összehasonlító verseny feltételeit állította össze május havára, hároméves és idősebb lovak számára, 100 000 koronás első díjjal. Ferenc József tiszteletére Király Díj lett a verseny neve. (Később az alapítás időpontjának tiszteletére azóta is Milleniumi Díj néven futják.) A király is megjelent a nagy futamra, amelynek startjához 11 ló sorakozott, köztük Blaskovich Ernő Dandár nevű lova, az angol Ibbett lovassal nyergében. A szép városligeti pálya közönsége óriási ovációval, szinte hajtotta a győzelemhez Blaskovich lovát és Dandár, lovasa felhívására a távoszlopnál már eldöntötte a küzdelmet: két és fél hosszal könnyű győzelmet aratott. A mázsáló előtt, a lenyergelésnél alig győzte a már ősz Blaskovich ragyogó arccal fogadni a gratulációkat, hiszen Uram-bátyám Derby győzelme óta ilyen nagy versenyt nem nyert. Ferenc József is gratulált a tulajdonosnak, megjegyezve, hogy 32 évvel azelőtt 1865. június 7-én jelent meg először a pesti versenyeken, s akkor is Blaskovich egyik lovát, Lucknow-ot látta nyerni a fóversenyben. A király a nagydíj után távozott, s ez volt utolsó látogatása a pesti versenypályán.... (Hazafi, Beregvölgy, Víglány stb., sorolni lehetne még a kiváló győzteseket, de erre nem szolgálhat ez az értekezés, más szakmunkákban megtalálhatók.) Blaskovich Ernő 1909. május 6-án Dicső nevű lovával immár ötödször nyerte meg az általa különlegesen nagyrabecsült Nemzeti Díjat. Ezen a tavaszon már betegeskedve jött fel Pestre a tápiószentmártoni kúriából és egy hét múlva, 1909. május 13-án volt életében utoljára a versenytéren. Lovainak menedzselésével változatlanul a mindig jó barát és önzetlen segítőtárs, Szapáry Iván gróf foglalkozott, akinek a szomszédban, a Reáltanoda és a Szép utca sarkán volt a palotája. Tiszteletére az öregedő Blaskovich a barátság jeléül Szomszéd névre keresztelte egyik jó származású lovát. Nem is gondolt talán arra, ami bekövetkezett: 1911. május 18-án az ágyban fekvő beteg Blaskovichot meglátogatta a szomszéd, Szapáry Iván, mielőtt a versenytérre indult volna. Gyenge állapotban találta a tápiószentmártoni földesurat, s bár biztatta, hogy majd megerősödik, ezt б sem gondolta komolyan. Néhány óra múlva az egyik futamban induló Szomszéd győztesen haladt át a célon, - de az örömhírt Blaskovich Ernő már nem hallhatta. Talán ugyanakkor hunyta le örökre szemét, amikor Szomszéd utolsó győzelmét aratta.
