Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves

Széli József miniszterek és még sokan társadalmi és politikai előkelőség részvéttáviratban kondoleált a gyászoló özvegynek.

Az akkor Pólya Tibor melletti műteremben lakó Chiovini Ferencék Márta nevű leánya - hetven esztendő távlatából visszaidézve a tragikus eseményt - elmondja, hogy Pólya Tibor és Chiovini Ferenc szokásuk szerint „...azon a bizonyos tragikus éjszakán is sokáig kártyáztak. Dr. Elek István9 10 11 volt nálunk többek között, aki gyakran látogatta. Tibor bácsi fergeteges jókedvvel kísérte el búcsúzáskor vendégeit egészen a Zagyva-híd lábáig és sokáig integetett. Éjszaka arra ébredtem, felesége, Puci néni sikoltozva veri az ajtót: - Feri, Feri gyere! Apám átment. Pólya Tibor akkor már halott volt.”"

A Chiovini Mártával közel egykorú, Pólya Gogónak, Pólya Tibor Katalinként anyakönyvezett lányának ilyen közvetlen és szomorú, „autentikus” emlékei édesapjáról nem voltak. E kérdésre válaszolva egy 1994. november 24-én párizsi lakásán magnószalagra rögzített beszélgetés során azt válaszolta, hogy „...én ugyan nem születtem Szolnokon, de az egész gyerekkoromat ott töltöttem... Nyáron Szolnokon voltunk mindig, annak ellenére, hogy apám munkásságának fénykorában Pesten nagy műtermes lakásunk volt inassal, szakácsnéval, szobalánnyal. Egy igazi nagy háztartás volt. S aztán hirtelen szakadás következett: apám öröklött szívbetegsége miatt orvosi tanácsra Szolnokra költözött. Akkor állandóan Szolnokon éltünk együtt az apámmal, aki a pesti folytonos nyüzsgés után így egy lényegesen nyugodtabb életvitelre kényszerült... De mikor hirtelen meghalt, én már ismét Pesten voltam. Szolnokon ugyanis nem volt csak leány polgári és ezért, hogy érettségizni tudjak, felvittek Pestre. A Baár-Madas-ba jártam. Ott ért a halálhír...”12 Nagy veszteséget jelent ez a családtól való kényszerű távoliét, mert nem lehetett közvetlen tanúja a távollétében történt, szinte példanélküli szolnoki eseményeknek.

Az egyiket a helyi sajtó ekképpen rögzítette. „A város képviselőtestülete f. hó 29-én, szerdán gyűlést tartott a városháza nagytermében... Kalmár György13 kéri a képviselőtestületet, hogy Pólya Tibor festőművészről - aki egész életében Szolnok idegenforgalmáért oly lankadatlanul küzdött -, kegyeletképp utcát nevezzenek el. Az indítványt a képviselő-testület is magáévá tette.”14 A város történetében egyedülálló eset volt ez. Hiszen Pólya Tibor sem politikus, sem városfejlesztést magánvagyonával önzetlenül támogató pénzember nem volt, „csupán” egy ide született „piktor”. Aki azonban még a kortársak szemében is többnek számított szinte mindenkinél. Mutatja ezt az idézett lap néhány héttel későbbi újabb híradása, amely megerősíttette hogy „...a január 25-én megtartandó városi közgyűlés tárgypontjai között szerepel, hogy a Bástya utcát Pólya Tiborról nevezzék el.15 A váratlan haláleset, Szolnok közönségét több ezres kegyeleti megnyilvánulásra késztető bensőséges gyászszertartás, a megrendülés olyanokat is szóra, emlékezésre bírt, akik talán évek, évtizedek óta nem is találkoztak vele, csupán sikereit ismerték. Ez a tiszteletadás késztette Dr. Csekey István jogászprofesszort, volt iskolatársát verseghysta közös élményeik

9 Több ízben volt főispán, 1933-tól Közigazgatási Bíróság másodelnöke, a felsőház tagja. Uo.

10 Városi tiszti főorvos, aki D. E. I. néven rendszeresen publikált In: (összeáll.): dr. EGRI Mária és dr. SZABÓ István: A régi Szolnoki Művésztelep. Dr. Elek István hagyatékából. Szolnok, 1979.

11 Nagy idők tanúja voltam... CHIOVINI Márta visszaemlékezései. In: (szerk.: Dr. ÍRÁS Mátyás): A Damjanich János Múzeum Művészeti Füzetei 1. Szolnok, 2006. 21-22. p.

12 Párizsi beszélgetés PÓLYA Gogóval 1994. november 24-én. Kézirat.)

13 Kalmár György dr. ügyvéd 1906-ban született Szolnokon. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, 1933-ban ügyvédi vizsgát tett és 1934-ben ügyvédi irodát nyitott, ln: (szerk.: SCHEFTS1K György): Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelente, Pécs, 1936. Adattár, 225. p.

14 Szolnok és Vidéke, XIX. évf. 1938. január 13. 2-3. p.

15 Szolnok és Vidéke, XIX. évf. 1938. január 20. 3. p.

592