Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Barta János, ifj.: Településszerkezet, foglalkozás és jövedelmek Zemplén megyében a 18. század végén

hegylánc közötti - nyugat felé emelkedő - területet nevezi a magyar földrajztudomány Tiszai Alföldnek. A megyét északon a Keleti-Beszkidek uralja, ennek vonulatai viszont éppen kelet felé - Ung vármegyéhez közelítve - emelkednek mind magasabbra. Míg a délebbi területek összeköttetése a szomszédos tájakkal rendszerint nem okozott problémát, addig itt - különösen az Ung megye fölé behajló nyúlványban - mozgásában meglehetősen korlátozott lakosság élt. Az évszázadokkal korábbi - főleg ruszin - betelepülők a folyó-, néha csak patakvölgyekben igyekeztek a földművelésre is alkalmas területeket kiválasztani falujuknak, a környező hegyek azonban nemcsak gazdálkodási, hanem utazási lehetőségeiket is döntően meghatározták. Míg a nyugat felé határos Abaúj és Sáros megyébe több jelentősebb út is vezetett (a Hegyaljától északra legalább négy: Fiastól Girált, Fekete Pataktól Hanusfalva, Bánszkától Herlány felé, továbbá Gálszécstől a Dargói hágó), addig északra Galíciába mindössze három, nem főkereskedelmi utat jelentő hágón lehetett átjutni (Csertész, Mezőlaborc és Ruszka fölött), keletre, Ung megye északi részébe pedig hasonlóképpen három - ugyancsak fáradságos - magashegyi útvonalon (Ulics, Ublya és Orosz Hrabóc felett). Az Ung fölé behajló nyúlványból a Vihorlát hegy vonulatán dél felé egyáltalán nem vezetett jelentősebb útvonal (pedig a vonulat legmagasabb csúcsa csak 1074 m). Aki innen Ung megye délebbi területeire akart volna átjutni, a Ciróka patak völgyében Nagymihályig kellett leutaznia, hogy ott - a Tiszai Alföldet elérve - átjusson a szomszéd megyébe. De a vidék falvainak a hegyek miatt egymással is nehéz lehetett a kapcsolatot tartani. Gazdálkodásukat még inkább meghatározta tengerszint feletti magasságuk. A megye legmagasabban fekvő települése az északkeleti csücsökben fekvő Runyina volt (560 méterrel a tengerszint felett, ami meghaladja a tokaji Kopasz-hegy magasságát), de a Szinnai kerület 47 faluja átlagosan is 321 m magasságban feküdt. A Beszkidekben nyugat felé haladva ez az átlag csökken ugyan (Papini kerület 271, Göröginyei 262, Sztropkói 232,5 m), de a legmagasabban fekvő falvak itt is jóval felülemelkedtek az átlagon (a három kerület sorrendjében: Palota 482 m, Csertész 459 m, Orosz Bisztra 400 m).

Ha a megyét földrajzi tájainak megfelelően három részre osztjuk, minden részbe 5-5 kerületet sorolva, a három rész lakosságának száma nagyjából kiegyenlített képet mutat. A legdélibb 5 kerületben 63 902 lakos (30,5%), a középső ötben 74 707 lakos (35,7%), az északi ötben 70 787 lakos (33,8%) lakott. A lakosság arányos megoszlása mögött ugyanakkor meglehetősen eltérő településszerkezet állt: a déli 5 kerületben 95 településen a települések átlagos lakossága 672 fő, a középsőkben 145 településen 515, míg az északiakban 204 településen 347 fő volt. Még nagyobb eltérést mutatnak az egyedi számok. A megye legnépesebb települése Tállya volt 4388 lakossal, legkisebb községe a Vihorlát oldalában 456 m magasan fekvő Orosz Bisztra," 54 lakossal. A hegyvidék falvai rendszerint valamely patak vagy folyócska mellé települtek, amely szerkezetüket is meghatározta. Többségükben egy utcás szalag-települések jöttek itt létre. (Az utca elnevezés egyébként a szinnai kerület két - Ung határán fekvő - ruszin településének nevében is benne volt. Ulics Kriva [magyarul: görbe utca] és Ulics közül az első ma is egyutcás település a Zboj-patak kanyarulatában, utóbbi viszont, amely két patak összefolyásánál fekszik, alaprajzában Y alakú.) A vizek mellett felfelé haladva persze még a letelepedésre alkalmas völgyek is összeszűkültek, majd elfogytak. Az utak zsákutcában végződtek, az 11

11 A szinnai kerületben. Nem azonos a sztropkói kerületben fekvő településsel. A megyében más esetben is találunk azonos nevű településeket.

44