Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
VI. Fejfa típusok
mint a Hajdúságban, Nagykunságban, a Tiszazugban, a Tisza középső folyása vidékén Szabolcsban (37-40. kép, 12-21. színeskép. Fejfa kataszteri.).360 Az antropomorf fejfák sajátos példányai ismeretesek a Duna-Tisza közéről, s a Körösök vidékéről, a Szilágyságból, a Kisalföld északi részéről (31-38.színeskép, Fejfa kataszter I.). Valóságos emberalakok, művészien megmunkált, stilizált faragással. Ilyen tönkös, oszlop fejfák voltak Abony, Tószeg, Tass, Dömsöd, Kunszentmiklós (volt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye), Tiszafüred (Jász-Nagykun-Szolnok megye), Békés (Békés megye), Győrszentiván, Lébény (Győr-Sopron- Moson megye), Perbete (Pribeta, volt Komárom vármegye), Nagysalló (Tekovské Luzany, volt Bars vármegye), Somlyóűjlak (Uileacu §imleului, volt Szilágy vármegye) református temetőiben. Az antropomorfia megnyilvánulásának egyszerűbb formája látható a kisebb méretű, vékonyabb és alacsonyabb fej fákon, amelyeket gyűrűszerű rovátkol ássál díszítettek, mint például Nagybajomban (Somogy megye), Madocsán (Tolna megye), Őrösben (Strazne, volt Zemplén vármegye). Az említett tönkös és oszlopalakú fejfák kifejezetten ember alakhoz hasonlóan, azaz antropomorfak. Tulajdonképpen - ha figyelembe vesszük a párhuzamba állítható archaikus analógiákat -, ezek mutatják a legközvetlenebb rokonságot az archaikus népek ősi bálványaival, kultikus idoljaival. Természetesen ezek a fejfatípusok nem állíthatók azokkal kontinuus kapcsolatba. Annál inkább, mert az „emberalakúság”, az antropomorfia az emberiség egyetemes megnyilatkozási módja. Tehát, a XIX. század folyamán széles körben jellegzetessé váló fejfák megnevezett csoportja természetesebb formában állítja az ember szimbólumát annak sírhantjára halála után, és így csupán secunder módon kapcsolhatók össze az archaikus kultikus emlékekkel. Az antropomorfia morfológiai tekintetben egyöntetűen nyilatkozik meg a különféle fejfa alakjában. Ezen túlmenően az antropomorfia nyomon követhető a fejfa díszítőrendszerében, a fejfa tagoltságában a népnyelvi elnevezések alapján. Kós Károly írja a szilágysági gombosfákkal kapcsolatban: „...a szilágysági fejfáknál nagyon is feltűnő, emberalakra emlékeztető méret és kiképzés... valamint az egyes idomokra még most is alkalmazott antropomort elnevezések, mint pl .fej, sisak, korona, szemöldök, nyak, kaláris (gyöngysor), hát, mejj, láb stb. Ezeknek itteni együttese semmiképpen sem véletlen.”361 Balassa Iván hasonló népi etimologizálást ismert meg a bodosi fejfákkal kapcsolatban az Erdővidéken.362 A fejfának, illetve egyes díszeinek az emberi test részei alapján történő elnevezése (láb, has, törzs, váll, nyak, fej, homlok) általánosan elterjedt szokásnak tekinthető. Az archaikus antropomorf fejfák között találhatók a gombosfák egy nagy csoportja, Ezek között is megtalálhatók a törzsök és oszlop alakú sírjelek. A törzsök típusúak jellegzetes nagy „ „gömbalakot” mutatnak, amelyek az ember törzsét és fejét szimbolizálják, s előfordulnak szórványosan az egész Kárpát-Európában (43-49.színeskép, Fejfa kataszter I, II/F.) Szép példányai ismeretesek Börvelyben (Berveni, volt Szatmár vármegye),363 Désházán (Deja, volt Szilágy vármegye), Kémeren (Camár, volt Szilágy vármegye), Szilágyballán (Borla, volt Szilágy vármegye), Szilágyszegen (Sálátig, volt Szilágy vármegye), Vérvölgyön (Verveghiu, volt Szilágy vármegye), Kis- és Nagydobén (Dóba, volt Szilágy vármegye), Diósadon (Dio§od, volt Szilágy vármegye), Széren (Ser, volt Szilágy vármegye), Sámsonon (§am§ud, volt Szilágy vármegye), 360 NOVÁK László, 1982.; NOVÁK László, 1983.; NOVAK László, 1985.; NOVÁK László, 1988.; NOVÁK László, 1990. 361 KÓS Károly, 1974. 122. 362 BALASSA Iván, 1989. 138. 363 MORVÁI Péter, 1958.: BENEDEK Zoltán, 1999. 99
