Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Földművelő gazdálkodás - H. Bathó Edit: A szőlőtermesztés múltja a Jászságban
A számadatok jól mutatják, hogy a XVII. század második felében milyen egyenlőtlenül alakult a szőlő termesztése az egykori Jászkun Hármas Kerületben. Nyilvánvaló, hogy a legerőteljesebb fejlődés a Jászságban figyelhető meg, ahol a török, gazdaságot támogató politikája kedvezett a szőlőkultúra meghonosításának. Ugyanakkor a Nagykunságban a török megszállás a legsanyarúbb időszakot - örökös félelmet, futást, bujdosást - hozta anépnek. Természetes, hogy mindezen körülmények teljességgel megbénították a nagykunok gazdálkodását.6,8A Kiskun települések határában azonban - az összeírás adatai szerint - a hódoltság alatt is müveitek szőlőt, annak ellenére, hogy ezen a vidéken is gyakran dúltak, pusztítottak a török csapatok.6'” Szőlőskertek a XVIII. században A török hódoltságot követően újabb csapás éri a Jászkunságot, amikor 1702-ben, I. Lipót 500.000 rajnai arany forintért eladja az egész Hármas Kerületet a Német Lovagrendnek. Az új földbirtokos fennhatósága idején (1702-1731) többször végeztek részletes gazdasági összeírást a kincstári és a földesúri adóztatás szempontjából. 1705-ben tizedek (kerületek) szerint írták össze Jászberény mezőváros népességét, külön jelölve az elöljáróságot és a szolgaszemélyzetet is. A felsorolásban ott találjuk a szőlőhegyi bírók és csőszök (Promontori judices et pastores) nevét is, amely tisztséget abban az évben Budai Pál, Mikó Péter (szőlőbírók), Sass Mátyás és Váczi György (csőszök) töltöttek be.TMA Lovagrend az adókat is külön szedte be az egyes tizedekből. A szőlőskertek után (Studth-Wein-Garten) feltehetően kapásonként, a: 10 dénárt kellett fizetnie a gazdáknak: I. tized 693, II. tized 705, III. tized 531, IV. tized 656, V. tized 528, VI. tized 730, VII. tized 858, VIII. tized 759, azaz összesen 6041 dénár.TM1 A következő összeírást 1710 októberében és novemberében, valamint 1713 novemberében végezték el a Német Lovagrend hivatalnokai Br. Christoph Reisswegh ab Ehrenfeld inspector vezetésével. Az összeírás bejegyzéseiben a gazdák számát általában a gazdaságok számával azonosíthatjuk. A vagyoni leltárban a bort urnában vagy akóban (Wein in Urnen oder Eimer) mérték fel. 698 * 700 701 698 BELLON Tibor, 1979. 26-30. 6"TÁLASI István, 1977. 36-37. 214-215. 700 BLÉNESSY János, 1943/a. 252. 701 KISS József, 1979. 236. 364