Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)

Földművelő gazdálkodás - H. Bathó Edit: A szőlőtermesztés múltja a Jászságban

A számadatok jól mutatják, hogy a XVII. század második felében milyen egyen­lőtlenül alakult a szőlő termesztése az egykori Jászkun Hármas Kerületben. Nyil­vánvaló, hogy a legerőteljesebb fejlődés a Jászságban figyelhető meg, ahol a török, gazdaságot támogató politikája kedvezett a szőlőkultúra meghonosításának. Ugya­nakkor a Nagykunságban a török megszállás a legsanyarúbb időszakot - örökös fé­lelmet, futást, bujdosást - hozta anépnek. Természetes, hogy mindezen körülmé­nyek teljességgel megbénították a nagykunok gazdálkodását.6,8A Kiskun települések határában azonban - az összeírás adatai szerint - a hódoltság alatt is müveitek sző­lőt, annak ellenére, hogy ezen a vidéken is gyakran dúltak, pusztítottak a török csa­patok.6'” Szőlőskertek a XVIII. században A török hódoltságot követően újabb csapás éri a Jászkunságot, amikor 1702-ben, I. Lipót 500.000 rajnai arany forintért eladja az egész Hármas Kerületet a Német Lovagrendnek. Az új földbirtokos fennhatósága idején (1702-1731) többször végez­tek részletes gazdasági összeírást a kincstári és a földesúri adóztatás szempontjából. 1705-ben tizedek (kerületek) szerint írták össze Jászberény mezőváros népességét, külön jelölve az elöljáróságot és a szolgaszemélyzetet is. A felsorolásban ott talál­juk a szőlőhegyi bírók és csőszök (Promontori judices et pastores) nevét is, amely tisztséget abban az évben Budai Pál, Mikó Péter (szőlőbírók), Sass Mátyás és Váczi György (csőszök) töltöttek be.TM­A Lovagrend az adókat is külön szedte be az egyes tizedekből. A szőlőskertek után (Studth-Wein-Garten) feltehetően kapásonként, a: 10 dénárt kellett fizetnie a gazdáknak: I. tized 693, II. tized 705, III. tized 531, IV. tized 656, V. tized 528, VI. tized 730, VII. tized 858, VIII. tized 759, azaz összesen 6041 dénár.TM1 A következő összeírást 1710 októberében és novemberében, valamint 1713 no­vemberében végezték el a Német Lovagrend hivatalnokai Br. Christoph Reisswegh ab Ehrenfeld inspector vezetésével. Az összeírás bejegyzéseiben a gazdák számát általában a gazdaságok számával azonosíthatjuk. A vagyoni leltárban a bort urná­ban vagy akóban (Wein in Urnen oder Eimer) mérték fel. 698 * 700 701 698 BELLON Tibor, 1979. 26-30. 6"TÁLASI István, 1977. 36-37. 214-215. 700 BLÉNESSY János, 1943/a. 252. 701 KISS József, 1979. 236. 364

Next

/
Oldalképek
Tartalom