Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Termesztett növények - Matuz János: A "Bánkúti 1201" búzafajta története és utóélete
ja, Grábner Emil volt, aki az említett ok miatt tiltakozott a bánkúti búzák elterjesztése ellen, noha azok 1928-ban elnyerték a legmagasabb minősítési fokozatot: „államilag törzskönyvezett fajták” lettek. Baross és Grábner között éles vita bontakozott ki a „Köztelek” hasábjain. Grábner nem engedte 1929-ben a bánkúti búzákat részt venni az országos vetőmagakcióban és ismét a gyenge fagyállóságát hozta fel fő indoknak. Baross válaszcikkeiben az általa kibocsátott és visszakapott kérdőívekkel - amelyeket a bánkúti búzát kapott gazdaságoknak küldött - bizonyította, hogy a fagykár (ahol volt) 5-15%-os, a maximum 25% volt. Igazságtalannak tartotta Grábner támadását, és búzáinak kirekesztését az országos vetőmag akcióból. De a bánkúti búzák a gyakorlatban bizonyítottak minden szónál és betűnél ékesebben. Felülmúlták az összes hazai fajtát, fényesen igazolták Hankóczy (I. ábra) és Surányi kutatási eredményeit (2-5. ábra), valamint Manninger G. Aldolf Baranya megyei gyakorlati kísérleteit, és jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a Növényvédelmi Hivatal túlnyomó részben a bánkúti fajtákat adta ki az országos vetőmagakcióban. A Földművelésügyi Minisztérium ugyanis 1931-ben elhatározta a búza minőségi javítását és körzetenkénti egységes termesztését. Ezt az akciót a Bánkúti 1201 és a Bánkúti 1014, a Székács 1055, 1242 és 17, valamint a Hatvani 1140 és 1201 fajtákkal kezdték meg. A két bánkúti fajtáról így szólt a szakvélemény: „a Bánkúti 1201 a jó és közepes talajok búzája. Gyenge, homokosabb összetételű talajra nem való. Szakállas búza, szalmája középerős. Egyike a legkorábban érő és a rozsdával szemben legellenállóbb fajtáknak. Ezek a tulajdonságai hazai viszonylataink között különösen értékesé teszik. Rozsda ugyan ezen a búzán is található, azonban a mag megszorulásától ellenálló képessége védi. Bokrosodó képessége közepes, s így korábban is inkább többet, mint kevesebbet kell vetni belőle. A vetőmag pontos mennyiségét természetesen a talaj minősége és a vetés ideje szabja meg. Kalászállása nem teljesen egyenletes. Fagyállósága kifogástalan. Sikértartalma és minősége egyike hazai búzáink között a legjobbaknak. A Bánkúti 1014 hazai fajtáink között talán a legjobb minőséget adja, termőképessége azonban főleg a jobb talajokon nem tudja elérni a Bánkúti 1201-t. Szalmája is gyengébb. Kissé homokosabb összetételű, esetleg hidegebb talajokon van létjogosultsága. Rozsda-ellenállóképessége szintén а В 1201 mögött van. Egyéként korán kalászok és korán érik. Szintén szakállas búza.” 1931 őszén csak a nagygazdaságoknak adtak vetőmagot olyan feltétellel, hogy a teljes termést az akcióra fogják vetőmagnak felajánlani. 1932-ben a bánkúti uradalomtól átvettek 900 mázsa Bánkúti 1205-t, (mely erősen hasonló volt a 1201-hez) s mivel 1933-ban a Székács 17-et és a két Hatvani-fajtát kizárták az akcióból, így abban három Bánkúti és két Székács-fajta vett részt (B 1201: 90%, В 1205: 3%, В 1014: 2%, Sz 1055: 3%, Sz 1241: 2%). S bár 1934-ben súlyos aszály, 1935-ben pedig a gyakori jégesők akadályozták a jobb termés elérését, a bánkúti búzák csatát nyertek. Baross, aki végtelenül szerény ember volt (világhírű fajtáit sem saját magáról nevezte el), ezekben az években beteljesülni látta korábbi álmait. Itthoni ellenzői is el238
