Jáki Réka: "Hej párta, párta, gyöngyös koszorú…". Vezető a magyar Millenium alkalmából rendezett kiállításhoz (Szentendre, 2001)

részre, (Sári), s a megye nyugati felére, a Pilisbe. A szlávok többsége római katolikus, de jelentős tömegeket alkottak az evangélikusok is. A törökök elől menekülve délszlávok vándoroltak északi irányban a Duna mellett. Püspökségüket Szentendrén alakították ki, s a környéken telepedtek le (Pomáz, Budakalász), a Csepelszigeten Lóréven állapodtak meg ...

Egyértelmű tehát, hogy a tájak, etnikai csoportok határa nem esik egybe. Az adott földrajzi környezet (tájegység, táj, résztáj) meghatározza az életlehetőségeket , függetlenül attól, hogy milyen etnikum, nemzetiség telepedett meg ott. Tehát ebben a régióban erőteljes kölcsönhatások alakulnak ki, amelyek differenciálják a néprajzi csoportot..." (Novák L.)

A fentiek alapján Pest megye területén az alábbi néprajzi tájakat határoljuk el:

1. Ipoly mente, Börzsöny vidék

2. Duna mente, Pilis-Budai hegység vidéke

3. Szentendrei-sziget

4. Csepel-sziget, a Ráckevei Duna-ág mentével

5. Qalga mente (Cserhát déli része)

6. Tápió-vidék (Gödöllő - Ceglédberceli-dombság)

7. A Duna-Tisza közi hátság a Turjántól a dombvidékig

8. nagykörös és Cegléd vidéke.

A német, szlovák és szerb nemzetiségek évszázadok során egyegy táj, résztáj keretében együtt élve a magyar lakossággal, azonos etnokulturális kölcsönhatásokat éltek meg. A legszembeötlőbb ez a gazdálkodás, település, építkezés területén, de kétségkívül jól látható nyomai vannak a népi kultúrában, viselkedés-rendszerben, szokásokban és a viseletben is. A viseletén belül mi a különféle fejviseletek és fejrevalók komplex kulturális körének nyomjelzőit próbáltuk megragadni, s mindezeket a jelenségeket, folyamatokat érzékeltetni.

A hagyományos társadalomban élő ember ruházkodása, viseleté a termelő tevékenység, a technika ős a társadalmi munkamegosztás kifejezője volt, azonban sokféle módon informált viselője szűkebb kulturális környezetéről, sőt magáról az egyénről is, jelezte, hogy mely település lakója, mely idegen ajkú népcsoporthoz, esetleg más vallási felekezethez tartozik.

A női és a férfi fejrevaló a teljes öltözet részeként önmagában is kifejezője lehet viselője gazdasági és társadalmi környezetének. Tükrözi egy-egy település, kistáj tradíciójának, illetve polgárosodásának helyzetét, kifejezheti hordozója vallását, nemzetiségét, életkorát, családi állapotát, társadalmi státuszát, más szóval reprezentálja a hagyományos népi műveltség állapotát és annak változásait is.

6